Adventi gondolatok
2015. december 3. Xavéri Szent Ferenc emléknapja
Ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta. (Mt 16,20)
Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. (1Kor 9,19.22)
Xavéri Szent Ferenc az újkori missziók legjelentősebb alakja. Az Újvilág felfedezése rendkívül ösztönzőleg hatott az egyházi életre. Hiszen Amerika felfedezéséig a Krisztusban hívők abban a hamis biztonságtudatban voltak, hogy az Evangéliumot szerte a világon már mindenütt hirdették. Aztán egy csapásra kiderült, hogy milliószámra élnek olyan emberek a földön, akik még sohasem hallottak egyetlen szót sem Krisztusról. Vajon mi lesz az ő örök sorsuk, hiszen a keresztséget is nélkülözniük kell? – Xavéri Szent Ferenc jezsuita és missziós társai új Szent Pálként járták a távoli vidékeket: Indiát, Indonéziát, Japánt, Kínát. Igen jelentős eredményeket ért el, egész falvakat megkeresztelt.
De vajon mi köze van Adventnek a misszióhoz? – Izajás próféta látomásban előre látta, hogy elérkezik majd az az idő, amikor a népek sokasága elindul majd Sion hegyére (Jeruzsálembe), és részesedik a választott nép (Iz 2,2–4) lelki javaiban.
Az adventi időszak sajátosan a magunkba fordulás, elcsöndesedés ideje. Ez a belső megújulás azonban természetszerűen felelősségérzetet ébreszt bennünk a távoliak iránt. Azok iránt, akik még keveset, hiányosan, rosszul hallottak Krisztusról és az Ő örömhíréről. A bűnbánat által ugyanis átérezzük: Túl nagy kincset kaptunk ahhoz, hogy megtartsuk magunknak. Súlyos veszélynek teszi ki magát az, aki lemarad róla.
A minap egy szolgáltató cég munkatársa járt nálunk. Megkért, hogy mutassam be neki a templomot. Szívesen eleget tettem kérésének, mert nagy érdeklődést mutatott a hitélet iránt.
Vajon hány és hány kereső ember van még mellettünk, aki választ keres az élet nagy kérdéseire? Csak gyakran nincs, aki észrevegye őket, irányt mutasson nekik. Mert minket is magával ragad a rohanás. Pedig karácsony közeledtével sok embernek kinyílik a szíve, fokozódik a természetfeletti dolgok és Jézus személye iránti érdeklődése. Egyházi életünk pedig sok olyan lehetőséget kínál, ahová bátran invitálhatjuk őket: adventi hangversenyek, betlehemes előadások, karácsonyi szentmisék.
Tanuljuk el Pál apostoltól és Xavéri Szent Ferenctől a misszió lelkületét: A sírókkal sírni, az örvendezőkkel örvendezni, „mindenkinek mindenévé” válni, hogy mindenkinek megnyerjünk a szeretetnek. A kegyelem érintése révén egyszer talán majd ők is felfedezik: ez az isteni Szeretet egy konkrét történelmi személyben, Jézus Krisztusban öltött testet.
