Adventi gondolatok
2015. december 2. Advent 1. hete, szerda.
Készít majd a Seregek Ura
minden népnek ezen a hegyen
zsíros lakomát,
lakomát színborokból,
zsíros, velős falatokból,
letisztult színborokból.(Iz 25,6)
Azután fogta a hét kenyeret és a halakat,
hálát adott, megszegte, és odaadta a tanítványoknak,
a tanítványok pedig a tömegnek.
Ettek mindannyian, és jóllaktak.(Mt 15,36–37a)
Aki járt Erdélyben, biztosan megtapasztalta a székely emberek vendégszeretetét. Vendéglátóink nem ismernek nagyobb örömet annál, mint hogy jobbnál jobb falatokat terítsenek elibénk az asztalra, s így kedves, baráti légkörben, gondjainkról teljesen megfeledkezve töltsük együtt az estét.
Isten is vendéglátónk akart lenni. Asztalhoz telepít bennünket. A legkisebbtől a legnagyobbig, a koldusoktól a dúsgazdagokig. Az Ószövetség meghirdette az ünnepi lakomát, az isteni vendégséget a messiási időkre. Jézus megkezdte a násznép összehívását. Nekünk pedig meghagyta, hogy további vendégeket toborozzunk asztalához, senkiről meg nem feledkezve. Tanulhatunk az első keresztény nemzedékektől, akiknél az eukarisztikus lakoma (szentmise), az agapé (szeretet-vendégség) és a szegényekről való gondoskodás még szorosan egybekapcsolódtak.
Isteni Vendéglátónk, köszönjük meghívásodat! Asztalodnál minden igényünket kielégíted. A cívódó szomszédokat összebékíted. Engedd, hogy mint egyazon ünnepi lakomád meghívottjai, szívből egymásra találjunk! Ne engedd, hogy életünkben széthasadjon a „szent” és a „profán”, az Eucharisztia asztala és testi táplálék asztala! Akár eszünk, akar iszunk, vagy bármi mást teszünk, mindent Isten dicsőségére cselekedjünk! (vö. 1Kor 10,31)
Végül engedd, hogy a te jóságodat közvetítve mi is „egy falat kenyér” legyünk szeretetre éhező embertársaink számára! Ámen.
* * *
Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,
Minthogyha a perc szárnyakon osonna,
el-nem-múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.
(Kosztolányi: Szeptemberi áhitat)
