Adventi gondolatok
2015. december 2. Advent 1. hete, péntek.
Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát,
és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme.
A szelídek újra örülnek az Úrban,
és a szegények ujjonganak Izrael Szentjében. (Iz 29, 18-19)
Jézus megérintette a két vak szemét, és így szólt: „Legyen hitetek szerint!” Nyomban megnyílt a szemük. (Mt 9, 29)
Izajás próféta szavai mintha Jézus boldogságmondásait tolmácsolnák más szavakkal. Hadd hivatkozzam szabadon a Szentírás hasonló helyeire:
Boldog, „aki süketté teszi fülét,
nehogy vérontásról halljon;” (Iz 33,15)
Boldog, „aki behunyja szemét,
nehogy rosszat lásson: az ilyen a magasságban fog lakni” (Iz 33,15).
„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Mt 5,5)
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3)
Mikor fog mindez megvalósulni? Izajás próféta szerint „azon a napon”, ami a Szentírás nyelvén annyit jelent: a messiási időkben. A próféta azt is előre látta, hogy a messiási ország elsődlegesen lelki, szellemi valóság lesz. Hiszen hallóknak azokat mondja, akik a Könyvet, vagyis Isten Igéjét meghallják; látóknak meg azokat, akik elhagyják a bűn sötétségét és a hitetlenség homályát.
A szelídek és szegények azok, akik szívük egyszerűségében örülnek és ujjonganak az Úrban, Izarel szentjében.
Jézus nem egy, hanem két vaknak adta vissza látását. Ezzel is jelezte: a gyógyulások a próféciákat beteljesítve többes számban történnek; tehát valóban elérkezett már hozzánk az Isten Országa.
Nyisd fel szemünket!
Nyisd fel szemünket, Uram,
hogy megláthassunk Téged
fivéreinkben és nővéreinkben.
Nyisd meg fülünket, Uram,
hogy meghalljuk annak kiáltását,
aki éhezik, fázik, fél, s akit leigáztak.
Nyisd meg szívünket, Uram,
hogy megtanuljuk egymást szeretni,
mint ahogyan te szeretsz minket.
Add nekünk ismét Lelkedet, Uram,
hogy nevedben
egy szívvé és egy lélekké forrjunk.
Ámen.
(Boldog Kalkuttai Teréz anya)
