Lelkitükör a tízparancs alapján

•    A „főparancs” első része: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből. Hogyan állok ezen a téren?

•    A „főparancs” második része: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Szeretem-e magamat, és így képes vagyok-e másokat szeretni? A szeretet nem érzés, hanem annak belátása, hogy valaki érték, értékes és ezért áldozatot hozok érte.

•    Vétkezni lehet gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ennek szellemében kell a lelki tükröt értelmezni.

•    Sem az aggályosság, sem az erkölcsi lazaság nem megengedhető. Egyik sem jobb a másiknál, mind a kettő a lelkiismeret torzulása.

•    Alapelv a szentírási norma: ami a lelkiismeret ellen van, az bűn.

 

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!

•    Az első parancs előírja és megparancsolja a hitet, a reményt és a szeretetet. Ezeket a sarkalatos erényeket a vallásos élet gyakorlásával, az imádsággal lehet begyakorolni.

•    Az imádás a teljes személy, az értelem, az akarat és az érzelem hódolata Isten előtt. Van-e része életemben az imádásnak?

•    Imádkozom-e reggelente? Eltervezem-e, hogyan fogom ma Istent és embertársaimat szolgálni?

•    Imádkozom-e esténként? Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeret vizsgálatot?

•    Napközben eszembe jut-e Istenem, szólok-e Hozzá?

•    Odafigyelek-e az imámra, hogy valódi beszélgetés, igazi Isten-tisztelet legyen, vagy csak sablonos szöveg?

•    Törekszem-e a családi közös ima kialakítására?

•    Imádkozom-e a családomért, szeretteimért?

•    Imádkozom-e a világban lévő nyomorúságokért, bajokért?

•    Imádkozom-e a halottaimért?

•    Vannak-e az életemben bálványok, amelyektől függök, amelyek kiszorítják életemből Isten jelenlétét?

•    Ragaszkodom-e valamihez, vagy valakihez túlzóan, bűnösen? Mi az, amiért bármit föláldoznék?

•    Hittem-e a babonában, mágiában, varázslásban? Végeztem-e ilyent?

•    Jártam-e jósnál, kuruzslónál?

•    Igyekezem-e megismerni hitemet, annak tanítását?

•    Egyetértettem-e Isten, hit vagy vallásellenes beszédekkel, mozgalmakkal, szervezetekkel?

•    Szeretem-e az Egyházamat? Ha kell, kiállok-e érte?

•    Tiszteletben tartom-e mások hitét, vallását?

•    Ha megfogadtam valamit Istennek, betartottam-e?

•    Ígérgetek-e fölöslegesen?

 

2. Isten nevét hiába ne vedd!

•    Isten neve szent, a teremtett világ öntudatlanul is tiszteli. Az embernek tudatosan kell Őt megdicsőíteni.

•    Káromkodtam-e? A káromkodás Isten, szentek, szentségek szidása, nem méltó módon történő emlegetése. Milyen gyakran? (A trágárság sem helyes, de más súlyú dolog.)

•    Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül?

•    Mondok-e fohászt, ha káromkodást hallok?

•    Esküdöztem-e fölöslegesen?

•    Szent dolgokkal tréfálkoztam-e?

•    Odafigyelek-e a beszédem tisztaságára?

•    Szégyellem-e hitemet, ha szükséges volt megvallottam-e Isten nevét?

 

3. Az Úr napját szenteld meg!

•    Az Egyház azért írja elő a vasárnaponkénti misén való részvételt, mert a hit hallomásból ered, s az embernek hallania kell újra és újra, hogy Krisztus föltámadt a halálból, és hogy értünk adatott.

•    Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e szentmisét? (Aki beteg, vagy súlyos okból akadályoztatva van, az föl van mentve a misén való részvétel kötelezettsége alól.)

•    A misén kívül megszenteltem-e a vasárnapot és az ünnepeket? Tartózkodtam-e a szolgai munkától?

•    Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e az egyházi ünnepeket?

•    Elkövettem-e mindent, hogy a szentmisén áldozhassak?

•    Figyelek-e a szentmisén?

•    Tudok-e ünnepelni, másoknak, a családomnak ünnepet készíteni?

•    Elrontottam-e mások ünnepét?

•    A bűnbánati napokon szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből? (Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?)

 

4. Atyádat és anyádat tiszteld!

•    Tisztelni azt jelenti, hogy elismerjük valakinek az életünkben betöltött szerepét, tehát a tisztelet nem érzés. Más büszkének lenni a szüleinkre és más tisztelni őket. Ha büszke is lehetek rájuk, az Isten külön adománya. Máshogyan kell tisztelni gyerekkorban és máshogy felnőttként.

•    Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? Próbálok-e örömet szerezni nekik?

•    Lehetőségeim szerint felnőttként gondoskodom-e idős szüleimről, nagyszüleimről?

•    Gyermekként segítek-e szüleimnek az otthoni munkában?

•    Imádkozom-e a családomért, szüleimért, nagyszüleimért, testvéreimért?

•    Imádkozom-e házastársamért, annak szüleiért?

•      Családtervezés az Egyház tanítása szerint (semmi mesterséges beavatkozás, stb.)?

•    Imádkozom-e gyermekeimért, jövőjükért, hitükért?

•    Megtisztelem-e az anyaságot?

•    Meg tudom-e bocsátani szüleim gyöngeségeit, esetleges bűneit?

•    Meg tudom-e bocsátani gyermekeim gyöngeségét?

•    El tudom-e fogadni, megbocsátom-e házastársam gyöngeségeit, hibáit?

•    Tisztelem-e az idősebbeket (iskolában, utcán, stb.)?

•    Segítem-e a gyöngébbeket?

•   Egyetértek-e akár szavaimmal, akár viselkedésemmel – a családi élet és szeretet bármilyen lejáratásával, kifigurázásával?

•    Lehetőségem szerint védem-e a családi élet szentségét, kérem-e ebben Isten segítségét?

•    Hozok-e áldozatot a nehéz helyzetben lévő családokért?

•    Tisztelettel vagyok-e az elöljáróimmal szemben?

•    Tisztelettel viselkedek tanáraimmal szemben?

 

5. Ne ölj!

•    Az életnek van megengedett kioltása, mint az önvédelem, és van meg nem engedett kioltása, ez a szándékos gyilkosság, ami égbekiáltó bűn.

•    Az emberi élet szent a fogantatástól kezdve, vigyázok-e rá, tisztelem-e?

•    Volt-e abortuszom, működtem-e közre ilyen gyilkosságban, helyeseltem-e ezt a gyakorlatot?

•    Vigyáztam-e magam és mások egészségére, testi épségére?

•    Törekszem-e a szív békéjére, mert abból származik minden keserűség, harag és gyilkos indulat?

•    Szoktam-e verekedni, durva lenni, gúnyolódni? Másoknak fájdalmat okozni? Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?

•    Fékezem-e haragomat és indulataimat?

•    Haragszom-e, gyűlölök-e valakit?

•    Törekszem-e a kiengesztelődésre, megbocsátásra?

•    Imádkozom-e azokért, akik megbántottak, akikre haragszom?

•    Tisztelem-e az élet bármilyen formáját?

•    Vigyázok-e az élőlényekre, nem kínzom-e azokat fölöslegesen?

•    Tisztelem-e az időseket, próbálom-e enyhíteni szenvedéseiket? Elítélem-e az aktív eutanáziát?

•    Készülök-e saját halálomra?

•    Tudatosítottam-e magamban, hogy az öngyilkosság bűn, súlyos lázadás Isten ellen?

•    Csábítottam-e mást bűnre?

•    Van-e bennem részvét és segítőkészség a bajban lévők, a szenvedők és a szegények iránt?

•    Vétettem-e a közlekedési szabályok ellen?

 

6. Ne paráználkodj!

•    Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, így a nemiség Isten akaratából fakad. Kiteljesedett emberség csak a nemiség integrálásából fakad.

•    Tiszteletben tartom-e saját és mások testét?

•    Küzdök-e azért, hogy testi ösztöneimet én irányítsam, és ne azok engem?

•    Paráználkodtam-e? Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant? Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet?

•    Törtem-e házasságot? Okot se adok rá...

•    Vigyázok-e házasságomra, a házastársi hűségre?

•    Tettem-e ki veszélynek házasságomat? Ápolom-e magamat, a testemet, a külsőmet, hogy ne nehezítsem meg házastársam hűségét?

•    Cselekedtem-e tisztátalant – mással vagy magammal (önkielégítés...)

•    Nem viselkedtem-e kihívóan, szemérmetlenül? Hiányos öltözék...

•    Előzékeny és udvarias vagyok-e?

•    Tudom-e, hogy a homoszexuális kapcsolat bűn?

 

7. Ne lopj!

•    A teremtett világ javainak egyetemes rendeltetése van. A fölösleg nem jogos tulajdon, de a magántulajdon szent, semmilyen erőszakkal nem lehet azt senkitől elvenni.

•    Vigyázok-e a világ javaira, ezeket az „unokáinktól kaptuk kölcsön”?

•    Szoktam-e pazarolni az anyagi javakat: ételt, pénzt, stb.?

•    Becsülettel dolgozom-e?

•    Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? Visszaadtam-e már? (Amit titokban vettem el, azt lehet titokban visszatenni.)

•    Szoktam-e lehetőségeimhez mérten másokat anyagilag is támogatni?

•    Betartom-e a szerződéseket?

•    Szoktam-e bliccelni?

•    Vigyáztam-e magam és mások holmijára?

•    Törekszem-e a nagylelkűségre?

•    Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért (iskolában, utcán, vonaton)?

•    Nem „lopom-e” az időt? Becsülettel végzem-e kötelességeimet?

 

8. Hamis tanúságot ne szólj embertársad ellen!

•    A hazugság az igazságnak meg nem engedett eltitkolása, amikor a másiknak joga lenne tudni az igazságot, és azt eltitkolom előle. A hazugság sátáni bűn.

•    Törekszem-e az igazságra? Az igazság ugyanis Jézus szerint szabaddá tesz minket.

•    Eléggé nyílt vagyok-e?

•    Kerülöm-e a kétes, nem egyértelmű helyzeteket? Tolakodó vagyok-e?

•    Hazudtam-e? Okoztam-e ezzel másnak kárt? Próbáltam-e jóvátenni?

•    Rágalmaztam-e? Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?

•    Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?

•    Elviselem-e az igazságot?

•    Harcolok-e, föllépek-e az igazságtalanság ellen?

•    Egyetértettem-e, támogattam-e akár szóban, akár viselkedésemmel bármilyen rasszista megnyilvánulást?

•    Szoktam-e megszólni másokat?

•    Észreveszem-e másokban a jót? Szoktam-e megdicsérni másokat?

•    Szoktam-e dicsekedni?

•    Hiú vagyok-e?

•    Igényes vagyok-e abban, hogy mit olvasok, vagy hallgatok?

•    Betartom-e adott szavamat?

 

9-10. Embertársad házastársát ne kívánd! Se más egyebet, ami az övé, ne kívánd!

•    A kívánság nem érzés, hanem törekvés. A kívánság a szívben születik, és onnan kerül a tetteinkbe.

Irigykedtem-e (más értékeire, tehetségére, stb.)?

Szívesen adtam-e a rászorulóknak (tulajdonomból, időmből)?

Elfogadom-e külső-belső adottságaimat? Megbékéltem-e magammal?

•    Kapzsi vagyok-e?

      Elfogadom-e házastársam adottságait?

•    Törekszem-e őt szépnek látni?

•    Féltékeny vagyok-e?

•    Törekszem-e hibáim kijavítására?