Adventi gondolatok
2015. december 24. (csütörtök)
Az olvasmányokat lásd itt!
Milyen lélekkel készüljünk advent utolsó napján Jézus születésére? – A szentmise mai olvasmányaiban az Ószövetség két jeles személyiségével történtek mutatnak nekünk utat.
Dávid király – bűnei ellenére – Isten kedves és buzgó szolgája volt. Úgy gondolta, hogy Isten dicsőségét különleges tettekkel, például impozáns templom-építéssel tudná leginkább szolgálni. Ezzel vallásosságában – szándéka ellenére – valójában önmaga került a középpontba. Az Úr ezért emlékezteti méltatlanságára és az Isten és ember közötti viszony tényleges természetére. Nem az ember tesz nagy dolgokat Istenért, hanem Isten lepi meg az embert felfoghatatlan csodákkal. Nem Dávid fog házat (vagyis templomot) építeni Istennek, hanem Isten épít házat (mégpedig uralkodóházat) a királynak. Abból születik majd a Messiás, aki megszabadít bűneinktől.
Zakariás az Előfutár születésére készül. Elnémulását büntetésnek szoktuk felfogni hitbeli fogyatékosságai miatt. Talán túlzottnak is érezzük szigorú vezeklését. Valójában nem fenyítésről, hanem irgalomról, égi segítségről van szó. Isten azt akarta, hogy Zakariás vonuljon vissza lelkének szentélyébe, csodálkozzon rá az Úr csodás tetteire. A Dávidra jellemző aktivizmus, de éppen így a felületes bőbeszédűség is tönkreteszi az imádságos készületet, az Úr művei iránti csodálatot, az ünnepi áhítatot. Ha szívből, Jézusnak tetszően szeretnénk ünnepelni, akkor Zakariáshoz hasonlóan el kell némulnunk a csodálatos Gyermek születése előtt. Ahhoz, hogy felfakadhasson szívünkben és ajkunkon az istendicséret éneke (mint Zakariás ajkán a Benedictus), előbb el kell hallgatnia bennünk a felületes beszédnek.
December 24-én ügyeljünk arra, hogy Dávid túlzott buzgólkodása vagy Zakariás locsogása el ne rontsa ünnepünket! Nem az a fontos, hogy mi mit teszünk, hogy mennyire szervezzük meg a Karácsonyt. A fontos az, amit vagy helyesebben akit Isten ajándékoz nekünk. Jézus születése előtt imádságos áhítattal, elnémult tisztelettel kell leborulnunk!
