Adventi gondolatok
2015. december 22. (kedd)
Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
ő, akit Szentnek hívunk.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.
Csodát művelt erős karjával:
a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról,
kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.
Gondjába vette gyermekét, Izraelt:
megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.
(Lk 1,46–55)
A Magnificat Szűz Mária hálaadó éneke, amelynek szavai Erzsébetnél való látogatása során fakadtak fel ajkán. A Megváltó édesanyja nem tud betelni Isten csodatetteinek szemlélésével, amelyet választott népének történelmében művelt.
Himnusza térben és időben is egyetemes: átölel minden földrajzi helyet és nemzedéket. A Szűzanya nem csupán önmaga nevében imádkozik, hanem mindazokkal, akik Jézusban az üdvösséget várják. Ezért nem meglepő, hogy Szentlélektől ihletett szavait az Egyház minden nap visszhangozza a vecsernyében, az egyház hivatalos esti imádságában.
Mária magáról is jövendöl: előre látja, hogy őt, Isten alázatos szolgáló leányát a későbbi korok keresztény híveinek tisztelete fogja övezni az üdvtörténetben neki kijelölt különleges hivatása miatt. A Boldogságos Szűz tisztelete tehát a legmesszemenőbb összhangban áll a Biblia tanításával. Jézus születésére készülve Szűz Mária legyen a tanítómesterünk, példaképünk, édesanyánk és hathatós közbenjárónk!
