Népem, figyelj, az Úr beszél:
„Én vagyok az Úr, és senki más! ...
Én, az Úr viszem ezt végbe, mind.
Harmatozzatok, egek, onnan felülről,
és ti, felhők, hullassátok az igazat!
Nyíljék meg a föld és teremje az üdvösséget,
és sarjadjon vele igazságosság is.”
„Térjetek hozzám, és megszabadultok,
minden határai a földnek,
mert én vagyok az Úr, és senki más. ...
Előttem meghajlik minden térd,
és minden nyelv énrám esküszik.”
A mai olvasmányban Második Izajást halljuk, amint vigasztalja a babiloni fogságban sínylődő népet a hazatérés reményével.
A szentírási szakasz a perzsa Kürosz királyról szóló jövendölés része. Politikai értelemben a zsidók számára a szabadulás reményét a babiloniakat megtörő perzsa uralom jelentette. A perzsák ugyanis az asszíroktól és babiloniaktól eltérő módon bántak a meghódított népekkel. Nem szórták szét a népeket, nem avatkoztak be vallási ügyeikbe, mint a korábbi hódítók tették. Sőt, Kürosz első intézkedései között szerepelt, hogy lehetővé tette a zsidók hazatérését, visszaadta a jeruzsálemi templom aranyból készült liturgikus kellékeit, amelyeket a babiloniak elraboltak, hozzájárult a templom fölépítéséhez. Ezekkel az intézkedésekkel igyekezett megnyerni a meghódított népek rokonszenvét.
Izajás próféta arra mutat rá, hogy Jahve, Izrael Istene, a Kozmosz és a Történelem Végtelen Ura határozta meg így a dolgok menetét. Kürosz, a perzsa király, bár nem ismeri az egyetlen igaz Istent, mégis akaratának végrehajtójává, az üdvösség eszközévé válik. A nagy hatalmú, idegen uralkodó is csupán szerszám Jahve kezében. Minden teremtménynek, a legnagyobb királynak is le kell borulnia az egyetlen Isten előtt. „Én vagyok az Úr, és senki más … előttem hajlik meg minden térd” – hangzik el ismételten Isten ünnepélyes üdvözítő megnyilatkozása.
Szintén a mai prófétai beszédben találjuk az ismert adventi himnusz, a rorate caeli de super gyönyörű sorait is: Harmatozzatok egek, onnan felülről, és ti felhők hullassátok az igazat. Nyíljék meg a föld, és teremje az üdvösséget és sarjadjon vele az igazságosság is.
A próféta úgy mutatja meg az eljövendő üdvösséget, a messiási országot, mint ami az egész teremtett világot megújítja. Látomásai nyilvánvalóan messze túlmutatnak a babiloni szorongattatásból való szabaduláson, és az eljövendő üdvösséget rajzolják meg festői képekkel. Szent Jeromos volt az első, aki ezeket a jövendöléseket magára Krisztusra alkalmazta. Jézus az igazságosság, sőt, nagybetűkkel írva az az Igaz, aki áttöri, átszakítja az Egeket és Isten hozzánk érkezik, hogy a földön megvalósítsa Isten Országát.