Adventi gondolatok
2015. december 13. Advent 3. vasárnapja.
Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya! (Szof 3,14)
Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. ... Az Úr közel van. (Fil 4,4–5)
Ekkor megkérdezte a tömeg: »Mit tegyünk hát?«
»Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen«. ...
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus.
Ezért János így szólt hozzájuk: »Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. ...«
És még sok mással is buzdította a népet, így hirdette nekik az örömhírt.
(Lk 3,10–11.15 – 16.18)
Amikor Jézus első tanítványai írásba foglalták Mesterük tanítását, tömör és kifejező címet kellett választaniuk könyvüknek. Választásuk az „euangelion”, „evangélium” szóra esett, amely annyit jelent: „Jó hír”, „Örömhír”. Szinte magától értetődő volt ez a választás, hiszen Jézus üzenetét már akkor így nevezték, amikor tanítása még nem volt írásba foglalva.
Tulajdonképpen az egész Szentírás, már az Ószövetség is, Örömhír.
Hiszen az Ószövetség nem tesz mást, mint meghirdeti a bűn rabságába esett ember számára a szabadulást. A választott nép ujjongó éneket zeng, amikor kiszabadul az egyiptomiak rabságából. A szolgasorból való szabadulás kezdettől fogva a bűn rabigájának lerázását is jelenti.
A vigasztaló, bátorító szavak a súlyos történelmi viszontagságok idején sem maradnak el. A választott nép még Asszíria könyörtelen elnyomása alatt él, amikor Szofóniás próféta diadalénekre buzdít: Isten megvédelmezi a hozzá hűséges várost, Jeruzsálemet. Nem hagyja elveszni. A próféta Dávid városát megszemélyesíti, Sion, illetve Jeruzsálem leányának nevezi. Héber és latin nyelven a város nőnemű szó. Isten városának az a hivatása, hogy élő, egységbe forrt közösség legyen; szinte személyes, anyai vonásokat öltsön, és az Úr jegyesének bizonyuljon. Jeruzsálem ezzel az Anyaszentegyház előképe is. Az Egyházban mindenki megmenekül, aki elfogadja Jézust Üdvözítőjének.
Az „Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!” szavakat a Szűzanyára is vonatkoztathatjuk. Ő Jeruzsálem leánya, akit meglátogatott az Úr, hogy a Megváltó édesanyja legyen. Szűz Mária készséges, Isten akaratát kereső és azt örömmel megvalósító személyisége legyen egyénileg és közösségileg is útmutató példa számunkra!
Keresztelő Szent János is örömhírt hirdet: A Megváltónak küszöbön álló érkezését. Jövetelére elő kell készülni. Akik az Előfutárhoz fordulnak, valamennyien ezt kérdezik: „Mi tegyünk?” (Lk 3,10; 3,13; 3,14) Vajon adventi készülődésem során én föltettem-e már magamnak ugyanezt a kérdést?
* * *
Az irgalmasság jubileumi esztendejében új aktualitást nyernek VI. Pál pápának az 1975-ös szentévben mondott szavai:
Ebben a Szentévben arra hívtunk benneteket, hogy – akár testben, akár lélekben és szándék szerint, zarándokoljatok el Rómába, a Katolikus Egyház szívébe. Nyilvánvaló azonban, hogy nem Róma jelenti időbeli utazásunk valódi célját. Egyetlen város sem valósítja meg ezt a célt. Ez a cél el van rejtve e világ elől. Isten misztériumának szívében, amely most még láthatatlan számunkra. Zarándoklásunk ugyanis még a hitben zajlik, nem színelátásban; az, hogy mi leszünk, még nem nyilvánvaló. Az Új Jeruzsálem, amelynek polgárai, fiai és leányai vagyunk (vö. Gal 4,26), fentről, Istentől száll alá. Ennek az egyedüli maradandó városnak még nem szemléljük ragyogását, hacsak nem tükörben és homályosan, azzal, hogy ragaszkodunk a prófétai szóhoz. De mégis polgárai vagyunk már ennek a városnak, vagy meghíva, hogy azzá váljunk. Minden szellemi zarándoklatnak ez a végső cél adja meg legmélyebb értelmét.
Így volt ez Jeruzsálemmel is, amelyet a zsoltárosok dicsértek. Maga Jézus, és anyja, Mária is énekelték a földön a Sion dalait, amikor fölzarándokoltak Jeruzsálembe: „szépség koronája”, „az egész világ öröme” (Zsolt 50,2; 48,3). Azóta viszont Krisztus által nyeri el vonzerejét a fenti Jeruzsálem, és Őhozzá végezzük benső utazásunkat.
(VI. Pál pápa Gaudete in Domino kezdetű apostoli buzdítása a keresztény örömről, 1975. május 9.)
* * *
Az egyes egyházmegyék székesegyházaiban ma nyitják meg főpásztoraink a szent kapukat! Bővebben...
