Adventi gondolatok
2015. december 6. Advent 2. hete, vasárnap.
(Keresztelő János) bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: »A pusztába kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!« ( Lk 3,3–4)
Advent 2. vasárnapján az Egyház Keresztelő Szent Jánost állítja szemünk elé. A durva ruhát viselő és keményen böjtölő szigorú aszkéta alakja nehezen illeszthető be 21. századi világunkba.
A modern embernek ugyanis nincs szüksége Üdvözítőre. Úgy gondolja, képes megváltani önmagát. Elutasítja a keresztet, nem ismeri az önmegtagadás (önfegyelmezés) és az áldozat értékét. Sőt, azt hirdeti, hogy a boldogság elnyeréséhez erkölcsi megfontolás nélkül engedni kell minden testi vágynak, szenvedélynek, természetes ösztöneinknek. Nap mint nap látjuk ennek a feje tetejére állított gondolkodásmódnak súlyos következményeit.
Éppen ebben mutatkozik meg a teveszőrbe öltözött próféta üzenetének aktualitása. Keresztelő Szent János alakja leleplezi előttünk a bűn súlyos valóságát. Tudatosítja bennünk, hogy vigyázatlanságunk miatt a bűn behálózza egész életünket, megkötöz, és szolgasorba dönt bennünket. Ráébreszt arra, hogy ebből a rabságból egyedül, csupán a saját erőnkre támaszkodva sohasem leszünk képesek megszabadulni. Feltétlenül rá vagyunk utalva Krisztusnak, a Megváltónak kegyelmi segítségére.
A bűnbocsánat, a megszentelő kegyelem és Szentlélek ajándékát a keresztségben és a bérmálásban nyertük el. Ugyanakkor mindig megújulásra szorulunk. Úton vagyunk, és keresztény életünknek folytonos megtérésnek kell lennie. Éppen ezért nagy szükségünk van az újrakezdés és kiengesztelődés szentségére, vagyis a szentgyónásra. Keresztelő Szent János kortársai, mielőtt alámerültek volna a Jordán vizében, alapos önvizsgálatot tartottak, és nem szégyellték megvallani bűneiket. Legyen ilyen alapos a mi szentgyónási készületünk is!
Ne féljetek a gyónástól!
Amikor beállsz a gyónásra várók sorába,
a lelked tele van kétséggel, szégyennel is,
ám a gyónás után szabadnak, nagynak, szépnek,
megbocsátottnak, fehérnek, boldognak érzed magad.
Ez a gyónás szépsége!
(Ferenc pápa)
