Papok - Papák labdarúgó mérkőzés, 2003.
Az egyházközségi örökrangadó
5-4
(2-1)
***
PAPOK
Játékosok:
Bruckner Richárd (kapus)
Écsy Gábor
Udvardy György
Feldhoffer Antal
Nagy Dániel
Péter atya
Szabó Sándor
Palánki Ferenc
Gólszerzők:
Nagy Dániel O O O
Bruckner Richárd O
Péter atya O
***
PAPÁK
Játékosok:
Molnár Ferenc (kapus)
Gönczöl Csaba
Sági László
Sandner Zoltán
dr. Vadász Béla
Tolonics Gyula
Bakó László
Bakó Zoltán
Gólszerzők:
Sági László O O
Gönczöl Csaba O
Sandner Zoltán O
***
Augusztus 17., vasárnap, 16:00. MSZT Templomkert, 50 néző. Játékvezető: Ellenrieder Gábor.
Játékidő: 2 x 20 perc. Csapatok: 1 kapus, 5 mezőnyjátékos.
Délután négy óra, ideges kapkodás a templomkertben. Belépek, kissé még álmosan a szokásos pörkölt utáni délutáni alvástól, és felmászom a kőkorlátra a tudósítónak fenntartott helyre. A papák utolsó bátorítást kaptak még feleségüktől, és gyermekeiktől - "Apu, de aztán nyerjél ám!". E felelősség súlyától lehajtott fővel vonultak pályára, akik a házastársi hivatást választották. Hat-hat férfi nézett egymással farkasszemet. Arcizmaik megfeszültek, minden erejükkel figyeltek és vártak. Ellenrieder Gábor, aki már egy lecsó és egy pörkölt megfőzésén túl volt, végignézett a két csapaton, mint aki mindent tud, mindent ért, majd megfujta sípját, és a gépezet elindult.
A klérusé az elsőbbség, náluk a kezdés. De minden kezdet nehéz. A labda csak nem akart eljutni a kapuig, hát nem épp ott áll Tolonics háttal, amikor végre az első bikalövés eldörrent?! A hívek csapata egyre csak hergelte pásztorait: Gönczöl kapura rugását alig lehet kikanalazni, Sági kapura lövöldöz. A hatodik percben aztán elfogyott az egyháziak türelme és Nagy nem kegyelmezett Molnárnak: az első gól a papák hálóját szaggatta. A papák homlokán felhők suhantak át. Fekete felhők. A vezetést meg kell szerezni, mert ezek a papok, ki tudja, mire képesek még... Az apai izmok megfeszültek, rekedt kiáltások szelték az izzadságtól terhes levegőt, a cserepadról felugráló játékosok vezényszavai csattogtak. Sági érzi, elemében van. Rúg félpályáról, Bruckner véd. Rúg szögletből, Bruckner hárít. De sokáig a papok civilektől szerződtetett kapusa sem bírja, Sági most messziről irányoz és tudja, most jött el a perc. Ha most berúgja, egyenlít és új erőt önt csapatába. Ha kihagyja, a kudarc ráül a papákra és betelik sorsuk. Ekkor elszántan és magabiztosan ellövi a labdát: 1:1 az állás.
De a papok nem adják magukat ingyen. Ki csatlakozna egy vesztes csapathoz? Ki jönne papnak ha most elbuknának? Egységes fellépés kell, összjáték, nem hagyhatnak esélyt a családapáknak! E gondolat a 21. percben érett tetté, és egy parádés passzsorozat végén Bruckner lábáról érkezett a labda a papák kapujába (1:2). A papáknak ezután már nem volt idejük, hogy végrehatjsák haditervüket, mert 25 perc után Ellenrieder szünetet rendelt. Idén csak szódavíz volt a játékosoknak, de a vízre különben utálkozva néző férfiak most úgy estek a csapnak, mintha a legjobb sört kapták volna.
A pihenő nem tartott sokáig, a papák térfélcsere után bosszúvágytól ittasan foglalták el támadó állásukat. Látszott, nem tréfálnak. Gönczöl tudta, hova dobja be a labdát, Sági még lökött egyet a bepottyanó labdán és a hatodik percben az újabb egyenlítő góllal helyreállította a keresztény családok becsületét. Gönczöl felismerte: adni jó, különösen gólt adni jó. Nem teketóriázott, a tizedik percben megmutatta, azért a papák is tudnak valamit. Az állás ezzel a tavalyi végeredmény: 3:2. De a papok tudják, a reményt sosem szabad feladni. Péter atya, aki Kelenföldről érkezett, nem ment az ellenfél kapuja közelébe. Nem volt szüksége rá, messziről is be tudta rúgni a papok egyenlítő gólját. Teljes erővel egymásnak feszült a két csapat. Az ötpercenkénti cserék és a percenkénti kapurarugások állandó mozgásban tartják a nézők szemeit. Öt perc elteltével már a papok vezetnek Nagy gólja révén (3:4), de az apukák, akik egykor már a győzelmet magukénak érezték ebbe nem nyugodhattak bele. Sandner egy papa-góllal visszaállította a döntetlent (4:4).
Az utolsó percek peregtek, a győzelemért elkeseredett harc folyt. Ekkor Sági fejelni készül, de mellette még többen állnak és vetődnek a labda felé. Néhány másodperc múlva Ságit embergyűrű veszi körül. Kétségbeesett arccal futnak sporttársai vízért, csapattag, ellenfél, fut, segít, életet ment, a közönség is bekapcsolódik: "Hajrá Papák!" Nem kell mentő, nem kell hordágy, a közönség szava elég Ságinak, feláll, folytatódhat a játék. A bíró 4 perc hosszabbítást engedélyez. Mire elég ez? A győztes gól belefér még! Újra egymásnak feszült a két csapat. A 28. percben Nagy megúnja a rohanást. Ő nem kispályázik. Megáll a félpályán, minek menjen tovább? Egy hosszú ív a levegőben és megremeg a papák kapuja (4:5).
9 gól egy óra alatt! Beadták a fiúk, ami bennük volt. Mindkét hivatás nehéz, de gyümölcsöző, ha lelkiismeretesen végzik.
(Mazsi)
