Szent Tádé tisztelete
Szent Júdás Tádé apostolról
Ki volt Szent Júdás Tádé?
Szent Júdás Tádé egyike volt a 12 apostolnak. E nagy méltóságon kívül még rokoni kötelék is fűzte őt az Úr Jézushoz. Szent Tádénak anyja ugyanis Mária, Kleofás felesége volt; aki közeli rokona, valószínűleg unokatestvére volt a Boldogságos Szent Szűznek. Mária, Júdás Tádé édesanyja ott állott a Fájdalmas Anya mellett Jézus keresztjénél, és segített az Üdvözítő halott testét is sírba helyezni. Szent Tádénak apja pedig Kleofás volt, akit a hagyomány Szent József testvérének tart. Szent Tádé testvérei voltak: az ifjabbik Jakab apostol, Simeon és József, akiket a Szentírás az Úr Jézus rokonaiként (Mk 6,3; Mt 13,55) említ.
Szent Tádé élete
Fiatal koráról keveset tudunk. Valószínűleg többször találkozott az ifjú Jézussal. Felnőve abban a nagy kiváltságban részesült, hogy Üdvözítőnk tanítványai, majd pedig apostolai közé hívta őt. A Szentírásban is szerepel neve. Amikor ugyanis Üdvözítőnk halála előtt búcsúbeszédét tartotta, Szent Tádé felvetette a kérdést, hogy miért nem lép fel Jézus mint a messiási birodalom vezére az egész nép előtt, és miért csak az apostoloknak nyilatkoztatja ki közelebbről magát? (vö. Jn 14,22) Jézus feleletében elhárította ezt a kérdést, és a Messiás országáról mint Isten szeretetének birodalmáról szólt hozzá. Üdvözítőnk mennybemenetele után Szent Tádé Júdeában és Szamáriában, majd pedig - a hagyomány szerint - Szíriában, Mezopotámiában, Örményországban, sőt még Arábiában is hirdette az evangéliumot. 62-ben visszament Jeruzsálembe, hogy részt vegyen fivére, az ifjabb Jakab utódjának megválasztásánál, aki mint Jeruzsálem püspöke vértanúhalált szenvedett. Ez alkalommal másik testvérét, Simont választották meg püspökké. Tíz esztendeig maradt itt és segített fivérének az evangélium terjesztésében. Buzgólkodásukat az Isten kegyelme kísérte, és igen sokan megtértek. Ez a siker kihívta a hit ellenségeinek gyűlöletét és Szent Tádét Simonnal együtt kivégezték. Simont darabokra fűrészelték, Szent Tádét pedig bunkóval agyonverték.
Ereklyéje
Szent Tádé holttestét Babilonba vitték, és ott a tiszteletére emelt templomban helyezték el. Később visszavitték Jeruzsálembe, ahonnét Nagy Károly Toulouse-ba, Franciaországba szállíttatta el. Végül Rómába került a holttest, ahol a Szent Péter templomban őrzik ma is. Teljes búcsút nyerhet mindenki, aki a szokott feltételekkel névünnepén sírját meglátogatja.
Ünnepe és ábrázolása
Szent Júdás apostol ünnepét október 28-án ünnepli az Egyház. A képeken Szent Tádét egyik kezében doronggal vagy lándzsával, a másikban pedig kicsiny, mellére szorított képpel ábrázolják, amelyen az Üdvözítőt láthatjuk. A dorong azt mutatja, hogy Tádét bunkóval verték agyon vértanúhalálakor. A kép pedig egy legendára utal, amely szerint Szent Tádé Abgarus edesszai királyt egyszer az Üdvözítő képével ajándékozta meg, és a király e kép érintésére leprájából kigyógyult.
Szent Tádé a reménytelenek közbenjárója
Szent Tádé tisztelete a legrégebbi időkből származik. Különösen Keleten, az örmény katolikusok fordultak gyakran hozzá. Hiszen Ők tőle ismerték meg Krisztus tanítását és apostoluknak tisztelik. Nyugaton Szent Bernát terjesztette tiszteletét. Állandóan magánál hordta Tádé apostolnak egy kicsiny ereklye-darabját, és meghagyta, hogy halála után helyezzék azt mellére és vele temessék el. Szent Brigitta volt a másik szent, aki buzgón terjesztette Szent Tádé tiszteletét, akinek személyére egyik látomásában maga az Üdvözítő hívta fel a figyelmét. Hazánkban Bécsből terjedt el tisztelete. Itt ugyanis az újkornak modern apostola, Hofbauer Szent Kelemen buzdította lelki gyermekeit Szent Tádé tiszteletére. Példáját követték azután a bécsi jezsuiták is, akiknek minden templomában ott van a nagy közbenjárónak a képe.
Imameghallgatások
Szent Tádé tiszteletének legsikeresebb terjesztője azonban az a csodás eredmény volt, amelyet a hozzája fordulók tapasztaltak. A legkétségbeesettebb helyzetekben és reménytelenségek közepette folyamodtak már ezrek és ezrek Szent Tádé közbenjárásáért és csodálatos módon meghallgatta őket az Isten. Tanúság erre a rengeteg hálairat, amely főleg a külföldi hitbuzgalmi folyóiratokban a meghallgatásokról beszámol, azon kívül az a rengeteg hálatábla mely külföldön Szent Tádé oltárainak környékét díszíti. Íme néhány példa, amely bizonyítja Szent Tádé hathatós közbenjárását:
Egy egyetemi hallgató gyógyíthatatlan betegségben Szent Tádé segítségét kérte. Nem volt már reménye, és tanulmányait is abba kellett hagynia. Imádkozott Szent Tádéhoz, meggyógyult, és még a vizsgáit is le tudta tenni.
* * *
Egy tanító már-már megsüketült, és így állását is elvesztette volna. Kisfiával együtt ájtatosságot kezdett Szent Tádé tiszteletére és meghallgatást nyert.
* * *
Egy családapa igen súlyos operáció előtt állt, és az orvosok szinte már lemondtak róla. Kilencnapi ájtatosságot kezdett családjával együtt Szent Tádé közbenjárásáért. A műtét jól sikerült: 14 nap után szépen felépült a beteg.
* * *
Egy édesanyát, kinek három kicsi gyermeke volt az orvosok gyógyíthatatlan betegnek nyilvánítottak. Szent Tádéhoz kilencedet tartott, és a kilenced végén teljesen fölépülve hagyta el a kórházat, és még hosszú éveken keresztül nevelhette gyermekeit.
Ájtatossági gyakorlatok Szent Tádé tiszteletére
Isten akarata és vallásunk tanítása szerint, a szenteket segítségül hívhatjuk. Ám az is vallásunk tanítása, hogy a kegyelmet a szentek közbenjárására Isten adja. A szentek, tisztelete tehát vigyen minket közelebb Isten imádásához. Azt sem kell magyaráznunk, hogy Isten előtt kedvesebb az az ima, amelyik tiszta és bűntől megtisztult szívből jön, mint az,' amely bármily áhítatos, de halálos bűnökkel terhelt lélekből tör elő.
Ebből a magyarázatból két dolog következik:
- Valahányszor a szentekhez, nevezetesen most Szent Júdás Tádéhoz folyamodunk közbenjárásért, mindenkor Istenhez is emelkedjék föl a lelkünk. Ezért ha kilencedet tartunk, ezt a kilencedet Isten közvetlen imádásával: szentmisehallgatással, az Oltáriszentség meglátogatásával kössük össze.
- Szent Tádé tiszteletére végzett ájtatosságunkat kapcsoljuk össze lelkünk megtisztításával. Azaz vagy az ájtatosság elején vagy a végén járuljunk szentgyónáshoz, és a szentáldozásban vegyük magunkhoz az Úr Jézust.
