Most rajtunk a sor, hogy a Háromkirályok nyomára leljünk…

„Eljöttünk, hogy hódoljunk neki” (Mt 2,2) - ez volt a 2005 augusztusában, Kölnben sorra kerülő ifjúsági világtalálkozó mottója. A világ minden tájáról érkező fiatalok között plébániánkról 9 fős kis csapatunk is részt vett azon a zarándoklaton, melynek célja egyrészt a napkeleti bölcsek ereklyéinek felkeresése volt, másrészt az Eukarisztiában jelen levő Jézussal való találkozás számos misén és szentségimádáson, végül pedig a XVI. Benedek pápa által vezetett közös virrasztáson, majd szentmisén. Ekkor adhattunk hálát a plébánia segítségéért és németországi vendéglátóinknak, különösen Wolfgang atyának és a braunschweigi fiataloknak szíves vendéglátásáért.

A bölcsek nyomában járva, elmélkedve, és kalandos utakon, dacolva az esetleges kellemetlenségekkel, nehézségekkel - amelyek ilyen sok ember találkozásakor elkerülhetetlenek - végül megtapasztalhattuk a napkeleti bölcsek célbaérés-élményét, és hódolhattunk a Gyermek előtt. Több mint egymillió társunkkal együtt ajándékozhattuk meg az Urat hitünk aranyával, imádságunk tömjénjével és lemondásaink, áldozataink mirhájával.

De miért épp Kölnbe gyűltünk össze, hogy kerülnek oda a három királyok? Joachim Meisner kölni érsek, a világtalálkozó „házigazdája” így válaszolt egyik prédikációjában: „A napkeleti bölcsek az Úr nyombiztosító kommandósai voltak a világban. Krisztus lábnyomait nem lepheti be a történelem, hogy ma is követhessük őt. 1164-ben a mágusok a kölni érsek, Reinald von Dassel kíséretében Milánóból Kölnbe érkeztek, ahol nagy örömmel fogadták őket, s ugyanakkor a város királyi várossá lépett elő. Azoknak az embereknek az ereklyéi, akik egy hosszú, kalandos úton valahonnan keletről jöttek, hogy az újszülött királyt megkeressék és imádják, a Rajna-parti Kölnben találtak otthonra, és már 850 éve itt vannak. Betlehembe az égi csillag vezette őket, Kölnbe pedig az ő közelségükre vágyó kölniek, akik a kereszténység legértékesebb ereklyetartóját készíttették nekik, és - mintegy a szentély kibővítéseként - fölé emelték a gótikus székesegyházat. (…)A dóm tetején álló csillag azt hirdeti: itt Kölnben mindig Betlehem van, itt az egész évben az Úr epifániáját, Urunk megjelenését ünneplik, itt van az élet célja, itt teljesül be minden keresés és vágyakozás.(…) A mágusok útja a messze múltból vezet a mi jelenünkbe. Az epifánia nem volt, hanem van. Most rajtunk a sor, hogy a Háromkirályok nyomára leljünk, és azt szem elől ne tévesszük, hogy rátalálhassunk Krisztusra, életünk boldogságára.”

A világtalálkozót még boldog emlékű Szentatyánk, II. János Pál pápa hirdette meg, aki meghívó levelében így bíztatott: „Legyetek imádói az egyetlen igaz Istennek, adjátok Neki az első helyet az életetekben! Imádjátok Krisztust: Ő a Kőszikla, amelyre a jövőt és egy igazságosabb, szolidárisabb világot építhettek. Jézus a Béke Hercege: a megbocsátás és a megbékélés forrása, aki által az emberiség családjának minden tagja testvérré válik.” � 

Máté evangéliumának második fejezetén elmélkedve készültünk fel a zarándoklatra, mely a kölni dómba, a bölcsek ereklyéjéhez vezetett. Európa legnagyobb ereklyetartója, és a fantasztikus, XIII. századi, gigászi méretű katedrális lenyűgöző látvány volt az éjjel-nappal benne hömpölygő lelkes, tarka tömeggel. Felejthetetlen élményben volt részünk, mikor erősen egymás kezét fogva - hogy el ne vesszünk - sodródtunk a tömeggel körbe, majd a szabadba jutva, még mindig szédülve a hihetetlen beteljesüléstől, melyet már hetek óta várva-vártunk, énekelve masíroztunk át a Hohenzollern-hídon, épp idejében, hogy az utolsó vonatot elérjük, amely késő este még visszavihetett szálláshelyünkre.

Számtalan élményünkből egyet-kettőt szeretnénk még itt felvillantani, amelyek a találkozó napjainak, a kölni zarándoklatnak és a szabadtéri közös virrasztásnak és misének emlékezetes pillanatait idézik:

„Azt hiszem, életemben nem aludtam még ennyi emberrel egy fedél alatt, és nem is fogok.” (Kádár Veronika a virrasztás után, mikor kb. nyocszázezren éjszakáztunk a szabad ég alatt egymás hegyén-hátán.)

„Hihetetlennek tartom, hogy ennyi ember, aki ilyen sokféle nemzetből való, milyen könnyen megértette egymást a találkozón, ahova Isten mindannyiunkat meghívott.” (Székács Gyula)

„Én XVI. Benedek pápának, a virrasztáson elhangzott szavaival foglalnám össze a találkozó által nyújtott lelki élményt: Az a fontos, hogy megtaláljuk Isten igazi arcát. A napkeleti bölcsek megtalálták, amikor Betlehemben leborultak a Gyermek előtt.” (Matolcsy Erzsébet)

„Félelmetesen jó érzés volt megtapasztalni a rengeteg kultúrából érkező fiatal mások felé minden pillanatban megnyilvánuló szeretetét, türelmét, toleranciáját. Hálás vagyok, mert azóta könnyebb meglátnom az emberekben a sokszínű, felfedezésre váró világot.” (Melles Virág)

„Fantasztikus élmény volt számomra a világ minden részéről érkező katolikus fiatalokkal társalogni. Sok száz ország kultúrájába belekóstolhattunk.” (Ellenrieder Gerő)

„A kölni világtalálkozón az fogalmazódott meg bennem, hogy a Bábel tornyánál a nyelvek összekeveredtek, de ott, a kereszt alatt mégis megértettük egymást.” (Kozák Mónika)

„Felejthetetlen élmény volt a Rajnába gázolva köszönteni a találkozón sokszínű Egyházunk földi vezetőjét, XVI. Benedek pápát.” (Kovács Péter)

„Nagyon hálásak vagyunk a németeknek, hogy oly sok igyekezettel szervezték, tervezték nekünk az ott töltött két hetet, szívből jövő szeretettel fogadtak minket Braunschweigban, Bonnban és Dortmundban is.” (Ellenrieder Orsolya)

Egy festő ezt a bibliai igét festette meg: „Ajtód előtt állok és kopogtatok.” (Jel 3, 20)

Egy asztalos is megnézte a képet, aztán megjegyezte:

- Szép a képe és arányos, de látszik, hogy maga nem szakember, mert nem festett kilincset az ajtóra.

- Igaz, hogy nem vagyok asztalos, de szándékosan nem festettem kilincset, mert lelkünk kapuját nekünk kell kinyitni. A kilincs belülről van.

Csak akkor találkozol a betlehemi jászolban megszülető Jézussal, ha advent során magadban is készítesz egy kis Betlehemet. Kisöpöröd tisztára, feldíszíted, és várod Őt. Várni a nagy pillanatot. Ehhez idő és csend kell. Ha a karácsony napja csak azzal telik, hogy délelőtt még sorban állsz a boltban az utolsó elmaradt ajándékokért, ha ilyenkor szaladsz még a fáért, ha csak a vacsora megfőzése és a bejgli kisütése foglalja le a figyelmed, hiába készültél négy héten át, a találkozás elmarad. A találkozáshoz idő és csend kell. Letérdelni a jászol lábához és csak nézni a csöpp Emberkét, akiben a teljes Istenség jelen van. Nézni, csodálni, hallgatni, és figyelni minden mozdulatát, minden hangját. És akkor béke tölt el és leírhatatlan jó érzés, és akkor már tudhatod, benned is megszületett a Megváltó…

Tanári elszólások

Az egyik tag biztos, hogy valamennyi.

A gyök alatt mennyi, az hány.

Ádám és Éva beleharapott a tudás fájába.

Neki adja a birodalmát és fele lányát.

Amikor II. Endre hazajött a háborúból, feleségét és országát fenekestől felfordítva találta.

V. László egy ballada, melyben feldolgozták V. Lászlót.

Az üstökös egy olyan csillag, amelynek magja van, és a farkát csóválja.

Szegény árva kislány volt Marika, se apja, se anyja, a nagynénje is csak könyörületből hozta a világra.

A macska egy igen szívós állat, mert ha agyonverik, még akkor is sokáig él, mielőtt megdöglene.

Őseink nem éltek haláluk napjáig, mert rendszerint hamarabb elestek a csatákban.