A Magyar Szentek Templomának havi tájékoztatója - 2004. január

Ó Uram! Múltamat Irgalmasságodba, jelenemet Szeretetedbe ajánlom, jövőmet Gondviselésedre bízom!

"Isten kegyelméből ez új év hajnalán vagyunk. Csak Isten tudja, hogy meglátjuk-e ennek az évnek a végét, de mindent a múlt jóvátételére kell fordítanunk, a jövőnek ajánlottan. Jó elhatározások vezessék szent cselekedeteinket!" (Pio atya)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. +1.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Ne terhelj másokat azzal, amit magad is el bírsz viselni! Ne pazarold el a pénzt, amit a kezedben tartasz! Ne vásárolj haszontalan dolgokat azért, mert olcsók! Ne légy gőgös, mert ez többe kerül, mint az éhség, szomjúság és hideg! Sohasem bánod meg, ha keveset eszel. Semmi sem fárasztó, ha örömmel teszed. A legfontosabb idő mindig a jelen pillanat. Ha dühös vagy, számolj tízig, ha nagyon mérges vagy, akkor százig! Mindennek keresd a jó oldalát! Tedd minden napodat az Isten kezébe!

(Egy múlt századi kalendáriumból)

---

"Lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak,
előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött,
ahol a Gyermek volt.
A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba,
és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával.
Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát."

     Bizony, megvolt a napkeleti bölcsek örömének oka! Amikor a csillag nyomába szegődtek, csak egy jelet láttak, csak egy elméleti következtetés, írás bizonytalan igazságában hittek, s igazságkeresésükbe a fáradtságot és a kockázatot is be kellett kalkulálniuk. Ha az ókori útviszonyokra gondolunk, tudnia kellett minden útra kelőnek, hogy kiszolgáltatja magát a fáradtságnak, az időjárásnak és az éhségnek. Egyéb veszélyek is jellemezték az utazást: járványok, rablók esetleges támadása. Aki nagy utazásra vállalkozott, azaz első lépésével már jelezte, hogy vállalja a biztosból, a védettségből, a régiből való kiszakadást. A napkeleti bölcseknek is biztosan meggyűlt a baja az egy évnél tovább tartó utazásukban talán nem csak a tevékkel, de a tevehajcsárokkal is. Talán az útjuk során keresztezett falvak, városok lakói sem látták mindig szívesen őket, bizalmatlanok voltak, féltek az idegenektől, talán szállást sem kaptak. S mindehhez megvolt a belső megpróbáltatásuk is: hosszú időn át úgy haladtak céljuk felé, hogy nem tudták, milyen közel vagy messze van még, s ezalatt többször is hallhatták magukban a hangot, hogy ez "őrültség".
      Végül eljutottak a csillag jelezte Megváltóhoz! Csodálkozunk örömükön? A megkönnyebbülés feloldódása, a "megérte érzés" boldogsága mellett a Célba érés öröme töltötte el szívüket.
      De Jézus megtalálása hatalmas fordulatot hozott gondolkodásmódjukba, életükbe. Mikor visszatértek lakhelyükre, királyságaikba, többé nem igen tudtak beilleszkedni, nem fértek össze a régi rendben a néppel, mely két kézzel kapaszkodott az isteneik képzetébe. Az át nem formálódott közösség, környezet idegenként tekintett rájuk.

A Megváltót váró emberiségnek Isten jeleket ad, de ezeket az embereknek kell értelmezni, és magukra vonatkoztatni.   Az igazságkeresésbe a fáradtságot és a kockázatvállalást is be kell kalkulálni.   A cél érdekében vállalni kell a biztosból, a védettségből, a régiből való kiszakadást.   A cél érdekében velünk dolgozó emberekkel és a felhasznált eszközökkel sem mindig könnyű együtt dolgozni.   A mellettünk elhaladó emberek sem mindig könnyítik meg utunkat.   A hosszú utat belső megpróbáltatás is kíséri: ez (a világ szemében) őrültség.   Aki a betlehemi csillag nyomába szegődik, annak Isten garantálja a személyes találkozást, a célba érést.   A Jézusra találás után minden megtért idegenként tekint régi önmagára, és át nem formálódott környezetére.   De megéri!!!

---

     Az Ember elment a Bölcshöz:
     - Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
     - Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
     - Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
     "Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal" - lelkesedett.
     Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?
     - A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát...

Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!

---

Az egyházközség évvégi beszámolója a 2003. évről

Esküvő:	27 pár	ugyanannyi, mint tavaly
Keresztelő:	34 fő (ebből 14 fiú és 20 lány)	17-tel kevesebb a tavalyinál
Elsőáldozó:	11 fő	9-cel kevesebb a tavalyinál
Halottak:	93 fő (ebből 41 férfi és 52 nő)	4-gyel több a tavalyinál Mindössze 23 fő részesült a szentségekben!!!
Bérmálkozott:	29 fő	a plébániáról és az egyetemi lelkészségtől

     Itt jegyezzük meg, hogy nagyon kevés szentmisét irattak az elmúlt évben az elhunytakért. Pedig ha valamivel még tudunk segíteni elhunyt szeretteinken, az nem a virág és a drága síremlékek, hanem az értük felajánlott szentmise.

     Az egyházközség területén kb. 14 000 ember él. Ebből egyházi adót mindössze 441 család fizetett, 100-zal több, mint tavaly.

     A jövedelemadó 1%-ának felajánlásából közel 800.000 Ft-tal támogatták a kedves hívek egyházközségünket a Szent Tádé Alapítványon keresztül.

     Hálásan köszönjük azok adományait, akik a kápolna vagy a templom fenntartásához adományaikkal hozzájárultak. Köszönjük azok munkáját is, akik a templom vagy a kápolna szebbé tételén egész évben fáradoztak. Köszönet a sekrestyések és a kántorok áldozatos munkájáért, és a ministránsok oltárszolgálatáért, valamint az ifjúsági kórus működéséért. Köszönjük azok segítségét is, akik a templomkert szebbé tételében segítettek ebben az évben.
     Az egyházközség karitász csoportja is sokat tevékenykedett ebben az évben. Csomagküldésekkel, ruhaadományokkal sok rászorulón tudtak segíteni. Köszönjük munkájukat.

      Sok szép program, rendezvény, hangverseny is volt a templomban ebben az évben. Köszönet a szervezőknek, reméljük ezzel is gazdagítottuk híveink lelki élményét. Sok lopás érte plébániánkat ebben az évben. Virágokat, vázákat, rézcsavarokat, perselypénzt vittek el templomunkból, illetve az urnatemetőből. A tettesek nem kerültek elő. Azért hívom fel erre a figyelmet, mert puszta jelenlétünkkel is megtudjuk óvni közös értékeinket. Azzal hogy napközbe be-be nézünk a templomba, vagy az urnatemetőbe.

      Köszönetet mondok mindenkinek, aki akár anyagilag, akár munkájával vagy imádságával segítette egyházközségünk életét, amit a jövőben is szeretnénk kérni. Isten fizesse meg mindenkinek mindazt, amit egyházközségünkért tett!

<< vissza



Magyar Szentek Plébánia, 1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 1. Postacím: 1507 Budapest, Pf.: 70. Tel./Fax: 209-2224.