 Az igazi halál az, ha nem bízom többé Istenben.
A bizalom megszakadásával járó szörnyű rettegés olyan halál, melyet mi készítünk saját magunknak. De Isten Jézus Krisztusban eljött hozzánk, hogy felemeljen és kiragadjon minket ebből a rettenetes sötétségből. A mi halálunkkal halt meg, feltámadása tehát a mi jövőnk. Feltámadásunk a belévetett hittel kezdődik: Isten fiai leszünk. Ott, ahol lelkem mélyén megszólítalak Téged, Istenem, ott nincs halál. - Halál, hol a te fullánkod? Barsi Balázs
Meghalni? A hitben nincs halál. Hacsak az nem, hogy a hit elolvad, mint egy árnykép, és feltűnik a színelátás. Hitünk átalakul látássá. Fájdalmas lesz ez? Folyamat vagy pillanatnyi sötétség? Teljesen mindegy. A lényeg az, hogy a zarándokút végén a hit színelátássá alakul. Elém jön a Jó Pásztor az apostolokkal, a szüzek és a vértanúk seregével, és bevezet a mennyei Jeruzsálembe, ahol mindig is voltam, csak a hit homályában. Olyan lehet majd az a pillanat, mint mikor egy nehéz és hosszú éjszaka után felkel a Nap, és mi felébredünk. Barsi Balázs
|
 Németországban és Taizében jártunk!
2003. július 29- én az esti mise után indultunk Taizébe, plébániánk németországi barátjával Wolfgang atyával. Innen indult el a taizé-i mozgalom, itt él Roger testvér, aki az egész szerzetesi közösség vezetője. Szállásfoglalás után megismerkedtünk a faluval. Elmondták a heti menetrendet és megtudtuk, hogy hétfőtől melyik csoportba fogunk tartozni. Mi a 14-16 éves korosztályba kerültünk: Zsófi és én egy német, míg Tádé egy angol csoportba. Luca a nagyoknál volt és segített különböző feladatokban. Mi egész héten szent Pál megtérésével és útjával foglalkoztunk. Minden reggel, délben és este volt közös imádság a testvérekkel és vasárnap pedig szentmise. Szombaton nagy esemény volt, hiszen egy új testvért fogadtak be a közösségbe. Minekünk magyaroknak főképp kedves volt, hiszen első magyarként lépett be András testvér a szerzetesek közé. Szombaton volt még az úgynevezett fórum, melyen minden ország fiataljai kis előadást tartottak. A magyarok táncoltak, énekeltek citerával. Vasárnap elindultunk Németország felé. Másnap fél 3-kor érkeztünk meg Braunschweig-be. Wolfgang atya plébániáján laktunk. Első este megismerkedtünk a környékkel; nagyon szép középkori város Brauschweig. Kedden megnéztük Wolfsburgban, a Volkswagen fővárosában, a VW múzeumot. Bejártuk a várost, majd elmentünk strandolni. Másnap egy középkori evangélikus templomot látogattunk meg Königslutterben, majd kirándultunk a régi határhoz. A határ előtt még megálltunk Schöningen mellett egy óriási szénbányánál, ahol a bányagépeket is meg lehetett nézni közelről. Csütörtökön meglátogattuk a Gifhorn melletti Malommúzeumot, ahol sok más nemzetiségű mellett egy magyar malom is ki volt állítva. Majd a Tankumsee-ben mártóztunk meg. Sajnos másnap már várt ránk a vasútállomás és a búcsúzás. Jó volt megismerni Taizét és Braunschweiget. Ez a kirándulás nem jöhetett volna létre Wolfgang atya nélkül. Nagyon köszönünk emellett mindent Péteri Attilának, aki a rengeteg munkát végezett és segített létrehozni kirándulásunkat. Kővári Ákos
II. Egyházmegyei Tatai Tábor A Rózsafűzér esztendejének megünneplésére és az új titkok, a világosság titkainak elmélyültebb megismerésére gyűlt össze közel 600 fiatal júliusban Tatán. "Fogjátok újra kézbe a Rózsafűzért, fedezzétek föl az ima erejét a Szentírás fényében, a liturgiával összhangban, a mindennapi élet körülményei között. Bárcsak ez a felhívásom ne lenne pusztába kiáltott szó!"- így fejezte be apostoli levelét a Szentatya. A táborban mi nemcsak újra kézbevettük a rózsafűzért, hanem kisebb csoportokban, vagy sokan együtt a Bibliát olvasva, ötletes játékokkal, ügyes színpadi megjelenítések segítségével, közös imákkal és beszélgetésekkel ismertük meg a világosság titkait. Első napi ebéd után volt közös beszélgetés az első titokról: aki a Jordán vizében megkeresztelkedett. Ezen az estén közös tábori ima volt, melyen a vezetőség egy rövid jelenettel a sátán csábításait mutatta be, majd gyertyákkal a kezünkben megerősítettük hitünket. A második titok: aki a kánai menyegzőn megmutatta isteni erejét. Ez azért volt fontos állomás a tábor életében, mert a történet egyik mondata vált a tábor jelmondatává is: "Tegyétek, amit Jézus mond!" Mi ha nem is menyegzővel, de este egy altábori misével és egy nagy lakomával ünnepeltük meg ezt a napot, az öröm napját. Aki meghirdette Isten országát. A harmadik titok segítségével ezen a napon Isten Országát kerestük legbuzgóbban a piros altábor, akik a tervezett kirándulást, melynek célja a tatabányai turulmadár volt 7 km-rel hosszabbították meg tévedésből, így egy külön buszt kellett utánuk küldeni, hogy a barlangi szentmisére minél hamarabb visszaérjenek. A negyedik nap titka szerint (aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét) ezt a pénteket egy hegyre, pontosabban kálváriadombra való elzarándokolás tette teljessé. Az egész tábor egyenpólóban, hosszú vonulás után ért el a tatai tó túlsó partjára, ahol az odavitt vacsora elfogyasztása után bűnbánati liturgiát tartottunk, majd tiszta lélekkel vettünk részt a sötétben, a kőfejtőben bemutatott nagyon szép szentmisén. Visszafele mécsesekkel vonultunk, majd a táborban meglepetés várt, egy vetítés az eddig elkészült tábori képekről. Az utolsó nap egy "híradóval" nevettettük meg egymást a tábor összefoglalásaként. A tábort mise zárta, s ezzel teljesült az enapi titok: aki az Eukarisztiában nekünk adta magát. Az ünnepélyes zászlólevonás és az uzsonna után a hazafelé vezető úton már úgy repült az idő, mint a vonatunk a Déli pályaudvar felé. Kádár Zsófia
A nagybajcsi hittan tábor A táborba szokás szerint vasárnap a 9 órai szentmise után indultunk. Megérkezésünk után nagy munkával és megfelelő szakértelemmel felállítottuk a sátrakat. Este sétáltunk egy keveset a környéket felderítve: a falu kicsi volt és teli barátságos emberekkel. Hétfőn egész nap Győrben strandoltunk. Sikerült jó időt kifognunk, mindenki jól érezte magát: a Zsófi matekpéldáján tanakodott Mazsi és Zsuzsi - kevés sikerrel, Gábor atya aludt, mások kártyáztak, egyesek a büfében, de volt, aki a gyógyvízben ült (ami nem olyan rossz, mint elsőre gondoltam). Este ismerkedő játék volt a program, így érdekes és mulatságos dolgok derültek ki. Kedden délelőtt kézműves foglalkozás volt. Lehetett gyöngyöt fűzni vagy fonalképet készíteni. Délután lelki délután volt, elmélkedés a világosság titkairól, páronként, vagy egyedül "csöndben" megbeszélni azt a titkot, amit kaptunk, majd szentmise és rózsafűzér. Vacsora után a pincében bulit szerveztek. Csak lányok voltunk, de ennek ellenére én nagyok élveztem, mert jó volt a hangulat, nagyszerű volt a DJ és sok a zene. Később lejött a falu fiatalsága is. Szerdán Győr nevezetességeit néztük végig. A kollégiumban elfogyasztott ebéd után szabadon járhattuk Győr utcáit. "Irodalmi est" volt a további program, kedvenc verseinkről, történeteinkről meséltünk és olvastuk föl, illetve mondtuk el őket. Éjszaka sokáig fennmaradtunk, ami azért is megérte, mert éjfél után - szüli napom alkalmából - Ildi, Szandi, Zsófi és Virág énekeltek. Csütörtökön Nagybajcson maradtunk, sétáltunk a Duna parton. Kati és Dia hősiesen helyt állt az ebéd készítésében: több mint 100 palacsinta megsütésében segédkeztek. Különös meglepetés volt számomra, hogy ebéd után Barbi az egész csoport nevében felköszöntött. Délután a Duna-parton sétáltunk, később ügyességi vetélkedőn vettünk részt. Pénteken megint egész nap a strandon fürödtünk, ezúttal vizicsúszdáztunk is. Este a Duna-parton szalonnát sütöttünk. Az angyalok fölfedték magukat, ezután énekeltünk, imádkoztunk a tűz körül. Szombaton szomorúan kezdtünk csomagolni, még egy utolsó kört jártunk a parton. Fél 12-kor táborzáró misén vetünk részt, hálát adtunk az egész hét örömeiért. Gyorsan elröppent ez a pár nap, vidáman és élményekben gazdagon értünk haza. Kádár Veronika
|
|
5. aki érettünk a kereszten meghalt A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: "Éli, Éli, lamma sabaktami!" vagyis "Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el?" Erre Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt!" (Mk 15, 33-39) És én? |
címmel elmélkedő sorozatot indítottunk januárban. 2002. októberétől 2003. októberéig a rózsafüzér esztendejét hirdette meg a pápa. Ennek tehát a végére értünk, de ne tegyük le kezünkből a rózsafüzért! Ezzel a kedves imádsággal kérjük továbbra is Szűz Anyánkat, hogy legyen a pártfogónk és imádkozzon érettünk most és halálunk óráján. Szentolvasót imádkoztunk, Máriához fohászkodtunk. Kérve kérjük Szűz Anyánkat, Hallgassa meg hő imánkat! Imádságunk koszorúzza Őt, aki a legszebb rózsa, Égi bimbót hajtott nékünk: Rajta nyílt ki üdvösségünk! |
 Ma azokra a magyar szentekre és boldogokra emlékezünk, akik előttünk jártak a földi élet útján és hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Sok nagy és híres magyar szent élete vált követhető példává előttünk, de még nagyobb azoknak a szenteknek és boldogoknak száma, akik a hétköznapok egyhangúságában türelmükkel, szeretetükkel, hivatásuk teljesítésével váltak kedvessé Isten előtt. A mai napon kérjük együtt a Mennyei Atyát, hogy kegyelméből mi is kitartóan járjuk az életszentség útját. Méltán kérjük ehhez a magyar szentek és boldogok közösségének segítségét, imáikat, oltalmukat egyházközségünk minden tagjára és valamennyi magyarra, hogy életük példáját megismerve és követve halálunk után mi is eljussunk az örök életre.
Mindenható örök Isten, Te megadtad, hogy egy napon ünnepeljük a magyar szentek és boldogok dicsőségét. Kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra áraszd bőven reánk nagy irgalmadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen. |