![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
![]() |
![]() ![]() Szent István királyunk halála előtt a Szűz Máriának ajánlotta fel országát. Ezért Nagyasszonynak szólította népünk őt imádságainkban és énekeinkben. Vaszary Kolos prímás kérésére 1896-ban XIII. Leó pápa engedélyezte ezt az ünnepet, Szent X. Piusz pápa pedig a mai napra helyezte. 1980-ban II. János Pál pápa ezen a napon szentelte fel a Szent Péter bazilika altemplomában lévő Magyarok Nagyasszonya kápolnát. Imádkozzunk mi is Nagyasszonyunkhoz hazánkért! Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, Magyarok Nagyasszonya, Szentséges Szűz Mária, emlékezzél meg örökségedről, melyet első királyunk és apostolunk, szent István neked felajánlott, végrendeletében neked adott. Tekints kegyes arccal országodra, és dicső érdemeid által légy közbenjárónk és szószólónk szent Fiadnál. Hozzád kiáltottak atyáink, és minden ínségükből kiszabadultak, mert szemed folyvást vigyázott örökségedre. Azért ebben a reménységben oltalmad alá futunk mi, kik gyermekeidnek nevezzük magunkat, s alázatosan kitárjuk előtted könyörgésünket: Oltalmazd és védjed hatalmas pártfogásoddal minden lelki és testi gonosz ellen HAZÁNKAT. Nyerj esedezésed által az ANYASZENTEGYHÁZNAK nálunk és minden földön felmagasztalást. Főpapjainknak és az egész PAPSÁGNAK isteni segítséget, NEKÜNK pedig tanulékony, engedelmes szívet, mely bővelkedjék a hit cselekedeteiben és gyümölcseiben. Könyörgünk, asszonyunk, ORSZÁGUNK VEZETŐIÉRT, hogy a Szentlélektől megvilágosítva védjék meg az igazat, büntessék a gonoszt, az árváknak, özvegyeknek, ártatlanoknak igaz lelkiismerettel igazságot szolgáltassanak, s a közjó előmozdításán őszintén fáradozzanak. Könyörgünk egész NÉPÜNKÉRT, tartsd össze örökségednek polgárait, kiket védelmed alá vettél, esdj a fiataloknak tisztaságot, a házasfeleknek jámborságot, a bűnbánóknak bocsánatot, az igazaknak állhatatosságot, az özvegyeknek és árváknak gyámolítást, a szegényeknek pártfogást, a szomorúaknak vigasztalást, a megholtaknak örök nyugodalmat. Ne vesd meg esdeklő gyermekeidet, s bár annyiszor elhagytunk téged, óvj meg minket, hiszen te nem szűntél meg anyánk lenni. Légy szószólónk szent Fiadnál, hogy akarata szerint intézzük életünket, s hogy közbenjárása által megsegítve, a jelen élet után az örökké tartó boldogságba jussunk. Ámen. (Esterházy Pál nádor imádsága)
|
![]() Az iskolaév megkezdése reflektorfénybe helyezte a közoktatási törvény szeptembertől hatályba lépett módosításait. Október 4-én tartjuk a Katolikus Oktatás Napját. Ezen alkalomból a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, felelősséget érezve a magyar nemzet egészének fejlodéséért, az alábbi nyilatkozatot teszik közzé szeptember 24-én, Szent Gellért napján: Tény, hogy a család után az iskola a második otthonunk. A Katolikus Egyház felfogása szerint azonban a teljes emberségre nevelő, első számú iskola a család. A szülők a gyermekek elsődleges nevelői, akik a kölcsönös segítés elve szerint ebben a feladatukban bizalommal osztoznak a pedagógusokkal. Ezért az iskolai nevelésben részt vevők munkájukat a szülők nevében, velük egyetértésben végezhetik. Ezzel az alapvető erkölcsi követelménnyel összhangban van a Magyar Köztársaság Alkotmánya, amely elismeri, hogy a gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Elismeri továbbá a szülők azon jogát, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. A szeptemberi módosítást követően viták kereszttüzébe került a közoktatási törvény. A pedagógusok titoktartásának szabályai jelentős mértékben korlátozzák a gyermek és a szülők jogait, valamint sértik a katolikus erkölcs szabályait is. Ezért a Katolikus Egyház felelos vezetői kötelességüknek érzik felhívni erre a jogalkotók és a közvélemény figyelmét. A hatályos közoktatási törvény szerint a pedagógus a tanuló írásbeli hozzájárulása nélkül nem közölheti a szülővel a gyermekéről tudomására jutott információkat, tényeket, adatokat. A gyermek veszélyeztetettsége esetén pedig nem a szülő, hanem a gyermekjóléti szolgálat az, amelyet a tanuló hozzájárulása nélkül is értesíteni lehet. A pedagógust terhelő titoktartási kötelezettség és a szülőt megillető tájékoztatási jog között is ellentmondás van. A szülőt ugyanis megilleti - többek között - az a jog, hogy gyermeke fejlodéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről részletes érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon. Ugyanakkor a pedagógusnak pedig kötelessége, hogy rendszeresen tájékoztassa és figyelmeztesse a szülőket az őket érintő kérdésekről, ha a gyermek jogainak megóvása vagy fejlődésének érdeke megkívánja. Szomorú történelmi tapasztalatok tanítottak meg bennünket arra, hogy azok a diktatúrák, amelyek a szülőt a nevelésben háttérbe szorították, lelkiismeretlen és minden embertelen cselekedetre kész, torz személyiségű gyermekeket neveltek. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az iskolai titoktartás szabályozásával kapcsolatos ellenvéleményét már a törvénytervezet véleményezése során a jogalkotók tudomására hozta és a szabályozás módosítását kérte. Akkor a szülőkkel szembeni titoktartás kötelezettsége még nem is szerepelt a tervezetben. Mivel észrevételeinket figyelmen kívül hagyták, most a nyilvánosság segítségét igénybe véve, ismételten és nyomatékosan kérjük a törvény olyan módosítását, hogy az iskolai titoktartás kötelezettsége ne legyen akadálya a szülők és a pedagógusok közös neveloi tevékenységének. Különben ez a titoktartás a családi kapcsolatok meglazulását, a gyermek- és fiatalkori bűnözés további növekedését fogja maga után vonni. A törvényhozó felelőssége, hogy az ellentmondást feloldja és olyan jogi környezetet biztosítson, amely a gyermek, a szülők és a pedagógusok jogainak ellentmondásmentes érvényesülését lehetővé teszi és biztosítja a gyermek harmonikus fejlodését, nem veszélyeztetve a társadalom alapsejtjének, a családnak s ezen keresztül az egész társadalomnak a biztonságát. MK |
3. akit érettünk tövissel megkoronáztak Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették és bíbor színű köpenyt vetettek rá. Majd tövisből koronát fontak, fejére tették, és nádszálat adtak a jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Közben leköpdösték ás fogva a nádat, fejére vertek. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt, és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. (Mt 27, 27-31.) Legtürelmesebb Jézus! Leborulva kérlek, add szent kegyelmedet, hogy szelíden, türelemmel viseljek minden szenvedést, felajánlva ezt engesztelésül a világ bűneiért. Ámen. |
4. aki érettünk a keresztet hordozta Ő a keresztjét hordozva kiment az úgy nevezett Koponyahelyre, melynek héber neve Golgota. Ott keresztre feszítették Őt, és vele együtt két másikat: azokat kétfelől, középen pedig Jézust (Jn 19, 17-18). Ott epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akarta meginni. (Mt 27, 34). Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek, és igaz életet éljünk. Ti az Ő sebei által gyógyultatok meg (1Pt 2,24-25). Szenvedő Jézus! A te keresztutad szenvedései adjanak lankadó szívembe is kitartást és erőt a mindennapi küzdelmemben a bűn és lustaság ellen Ámen. |