|
Erre gondolunk szeptember 14-én is, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. A keresztet sok ember viseli jelképként nyakában, fülében, visszapillantó tükrére akasztva, mégis mikor mindennapjaikban szembetalálkoznak vele, menekülni próbálnak. A kereszt nélküli élet bizony minket, keresztényeket is kísért. Alig várjuk, hogy megszabaduljunk tőle, s ha nem, perelni kezdünk az Istennel és fellázadunk ellene. (Nem ismerős a helyzet?) Tudnunk kell pedig, hogy Jézus Krisztust nem a kereszttől függetlenül vagy annak ellenére dicsőítette meg az Atya, hanem éppenséggel a kereszten való végső odaadásában. Ezért a mi felmagasztaltatásunk is csak Krisztus keresztje által valósulhat meg. A mi kényszerűségeinknek, bűneinknek, terheinknek azonban Krisztus keresztje értelmet és értéket adhat. Hinni annyit jelent, mint bízni benne, hogy minden, ami történik, az minden jó. Valamikor, valahogyan, a Mennyei Atya gondoskodása által a javunkra válik. Mindenkinek csak a maga keresztjét kell hordoznia, melyet Isten gondos szeretettel, egyéni méretre szabva készített számunkra.
Ne akarjuk hát elhárítani a munkával, iskolakezdéssel, vagy más egyéb fájdalmakkal, félelmekkel járó keresztet, és ne is morgolódjunk miatta. Ne kedvetlenül cipeljük, hanem örömmel, mint Isten szeretetének édes jelét és az üdvösség eszközét. Ez alkalmat ad arra, hogy mint Jézus, mindennapjaid sodrásai közt is kimutasd a Mennyei Atya iránti határtalan bizalmadat és teljes odaadásodat. Hiszen Tőle csak jót kapsz...
|
A kicsik hittantábora
(egy tábori fényképész szemszögéből)
Vasárnap, a mise után, Gábor atya összegyűjtött minket a templom udvarán. Elosztották, hogy ki kivel megy a pályaudvarra. A csomagokat még a szertartás előtt begyömöszöltük a plébános úr fehér kis teherautójába, mellyel aztán ő el is indult. A Kelenföldi pályaudvarra mindenki szerencsésen megérkezett. A vonatra ugyan még várni kellett, de azután a gyerekek szülői csókokkal és jó tanácsokkal elhalmozva fölszálltak. Keszthelynél azután 2 percnyi átszállási időt kaptunk. A két vagonos vonat pedig elvitt minket utazásunk végállomásunkra, Vonyarcvashegyre.
A táborhelyünket mindenki ismeri, aki volt Vonyarcon. Aki nem, annak vázlatosan elmondom. A területét nem tudom, de akkora, hogy azon elfér egy nagy, kétszintes ház, előtte tornáccal és egy nagy udvar. Ezen hét sátrat úgy el tudtunk helyezni, hogy reggelenként álmosan kikászálódva, sem buktunk el egymás madzagjaiban. A vezetők (Gábor atya, Rita, Móni, Márti, Csaba) Csaba kivételével a házban aludtak.
Ott tartottam, hogy megjöttünk. A fehér kocsinak nekiestünk, ezek után minden gyerek lihegve a táskájára támaszkodva várta az elosztást. Majd nagy csörömpölés és ordibálás között fölállítottuk a sátrakat. A cuccok a sátrakban, fürdőruha rajtunk, törülközők a kezekben, IRÁNY A BALATON ! (Csak előbb megtömtük a bendőnket.)
Az étterem neve, ahol ettünk, Nudli (kétszer kaptunk nudlit, aminek Csaba nagyon örült).Az étel nagyon finom volt (lehetett repetát kérni; ezt a lehetőséget gyakran kihasználtuk). Panni és én (a tábori fényképészek) készítettünk néhány képet (nem árulom el, hogy mit ábrázoltak.
A Balaton vize egész jó (igaz én csak az alját láttam, mert Gábor atya állandóan lenyomott a víz alá). Megkértük a nagyfőnököket, hogy csúszdázhassunk, mire ők! Beleegyeztek! Este senkinek nem kellett könyörögni, hogy aludjon már (kivétel azért mindig akad).
A tábor alatt elmentünk a közeli kilátóhoz (tényleg közel volt), Szigligetre (hol jó nagy homok vihar lepett meg minket, ami Gábor atyát is majdnem elfújta), a várjátékokat is megnéztük Sümegen (rókát és menyétet is mutattak, az előadó pedig elég vicces volt). Külön megemlítem, hogy ezen a helyen sikerült a kalodába zárnunk Gábor atyát és Mártit. Egy alkalommal egész napot szántunk a pancsolásra, sőt, Panni és én még fociztunk!! Az akadályversenyt is jól megszervezték, és mi nagyon élveztük.
A Ki mit tud? -on 3 csapat adott elő: Ágiék, Bácsék, és mi: Panniék (sorrendben). Az elsők (Ágiék) egy énekkarról szóló darabot, a másodikok (Bácsék) a Piroska és a farkas parodizált változatát, a hármasok (mi) pedig egy bohóctréfát adtunk elő. Utána a felnőttek tábortüzet raktak (néhány kolbász a tűzben végezte).
A programok után általában fürödtünk. Szerintem mindenki élvezte.
Szombaton reggel mise volt (a második, az első szerdán volt). Összecsomagoltunk (nagy ordibálás és csörömpölés közepette, újra középpontba került a fehér járgány) és megszavaztunk egy utolsó fürdőzést.
Elindultunk a vonatokhoz (vagy csak egy volt? Nem emlékszem). Kivételesen InterCity-n utaztunk (a helyek rosszak voltak! ) Visszaérkeztünk és jött újra a tolakodás. Könnyes búcsút vettünk egymástól, igaz, hogy másnap találkoztunk.
S mi a tanulság?
1.: Tábori fényképésznek lenni jó, mert ellőhetsz sok képet.
2.: A Nudliban jókat lehet enni.
3.: Ha táborba megyek jó, ha ismerem eme két dalt: A börtön ablakába, Ohio
4.: sátorozni jó
5.: csúszdázni még jobb
Budapest, 2003. augusztus 26.
|
1. Aki értünk vérrel verejtékezett Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük. "Üljetek le itt, amíg továbbmegyek s imádkozom", mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. "Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem." Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem mint te" (Mt 26, 36-39). Majd halálfélelem vett erőt rajta, és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi könnycsepp hullott a földre (Lk 22, 44). Szenvedő Jézus, adj állhatatosságot, hogy éjjel-nappal veled virrasszunk és imádkozzunk kísértéseink és bűneink leküzdésére most és halálunk óráján. Ámen. |
2. Akit értünk megostoroztak Akik elfogták Jézust, Kaifás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az Írástudók és a nép vénei. Péter messziről követte Őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét. A főpapok az egész Főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék. De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták: "Találd ki, Mester, ki ütött rád?" (Mt 26, 57-60, 67-68) Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék (Mt 27, 26). Béketűrő Jézus, add kegyelmed, hogy megfékezve minden indulatunkat legyőzzük a test kísértéseit és felajánlott szeretetünkkel megengeszteljünk Téged. Ámen. |
 |
Vonyarcvashegy |
 |
Bizony újra gyülekeznek, nem csak a
fecskék, a diákok, a szülők is. Lassan templomunk újra megtelik az
ismerősökkel, a régen látott arcokkal, és reméljük újakkal is. Sokak
örömébe mégis üröm keveredik: találkozásunkkal vége a nyári szabadságnak,
pihenésnek. Kezdődik az iskola, újra indulunk munkába. Visszazökkenünk a
régi kerékvágásba, felvesszük mindennapi keresztünk...