|
Üdvözlégy! A köszöntés közelségében állsz Előttünk, Anyánk! Olyan közel, Hogy arcod mosolya, Ajkad biztatása, Szemed sugárzó ragyogása Beleárad lelkünkbe És megcsap mennyei illatod, - mint ahogy beszívhatjuk a mellettünk haladó kedves illatát. Nincs és nem lehet Sem szakadék, Sem távolság Közted és miközöttünk, Amit szegény, gyönge emberek Át ne tudnánk érni, - ha mással nem, szavunkkal, köszöntésünkkel. A Te jóságod és szereteted Teremti meg ezt a közelséget. Légy áldott a közelségért! |
|
És ahogy egy anyának Minden vágya, sóvárgása, Minden gondja, öröme, Minden akarata és munkája A gyermeke, Így a Te vágyad, sóvárgásod, A Te örömed, akaratod és munkád: Az irgalmasság. És ahogy egy anyát Nem kell unszolni, Nem kell kérni, Hogy szeresse gyermekét, Úgy Téged sem az irgalmasságra! Gyermekeiden könyörülsz, őket Becézgeted, Dédelgeted, Ápolgatod, S egyetlen gyötrelmed, Ha nem, irgalmazhatsz, Ha nem könyörülhetsz. Ó! Csak tudnánk ezt elhinni, Csak emlékezetünkből soha ki ne esnék, Hogy más nem telik Tőled, Csak irgalmasság! Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz! |
|
Vegyünk rajta részt minél többen! Köszöntsük együtt a Szűzanyát! |
|
1. aki halottaiból feltámadott Szombat elmúltával, a hét első napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Az őrök tőle való félelmükben halálra rémültek. Az angyal így szólt az asszonyokhoz: "Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott az Úr. Most siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Föltámadt halottaiból és előtettek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok" (Mt 28, 1-17). Add Uram, hogy szent Testeddel gyakran táplálkozva lelki hanyatlásunkból, bűneinkből feltámadjunk, és egyedül Benned és Érted éljünk. |
|
2. aki a mennybe fölment Aztán így szólt hozzájuk: "Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: Be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam." Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az írásokat. Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott és fölment a mennybe. Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent (Lk 24, 44-45, 50-53). Add Urunk, hogy amint Te, e földön fáradtságos munkádat bevégezvén felmentél a mennybe, életünk feladatainak elvégezte után mi is eljussunk Hozzád az örök hazába. |
 Idén is, mint minden évben megrendezték az egyházmegye ministránsai számára az esztergomi ministránstalálkozót, melyen idén plébániánk egy 7 fős csapattal képviseltette magát. Templomunk ministránsai közül megpróbáltuk a legaktívabb tagokat kiválasztani.
A busz reggel 8-kor indult az Árpád-hídi buszállomásról. Odaérve a ministránsoknak szentmisét celebrált Dr. Ladocsi Gáspár püspök atya. Ministránsainkat az a nagy megtiszteltetés érte, hogy a farkasréti társainkkal együtt a szentmisén ministrálhattak az oltárnál. A kisebbekkel pedig a szentmisét ministránsruhában, a bazilikában helyet foglalva hallgattuk. A bazilikában mindenki ministránsruhában volt. A mise közben minden ministránscsapat átadta a püspök atyának a "házi feladatot". A "házi feladat" idén az volt, hogy írjon minden csapat az új érseknek a plébániájáról egy rövid ismertetőt és a csapat bemutatását. A mise után a ministránsokat csapatokra osztották és elkezdődött az akadályverseny. Az akadályversenyen 8 állomás volt, melyeken a nagyheti szertartásokra kérdeztek rá, és a nagyböjt egyes részeire. Voltak ügyességi játékok is, pl. orgonálni kellett egy érdekes kottából, melyen számok voltak, elő kellett készíteni egy oltárt egy augusztus 20.-i misére, mikor Szent Istvánt ünnepeljük. Az akadályverseny végén a Testvérek együttes zenélt, amin (sajnos) nem tudtunk ott maradni, mert az első szombati áhítatra vissza kellett érni. Jól éreztük magunkat, élveztük a sok játékot, habár nem nyertünk az akadályversenyen. Reméljük jövőre is mehetünk. Utólagosan is köszönjük mindazoknak, akik támogattak lelkiekben és anyagiakban: Gábor atyának, Ritának és az Alapítványnak. Ákos, Tádé
|
|
II. János Pál pápa
|
|