MI-ÚJSÁG?

     Merjünk örülni és boldognak lenni! Sokan még mindig azzal vádolják a keresztényeket, hogy bár az evangéliumot = a jóhírt hirdetik, mégis besavanyodott, örökké szomorkodó, bánatos közösséggé váltunk.

     Itt a farsangi szezon közepe. Hétről hétre újabb bálokat szerveznek. Készíthetjük maskaráinkat, báli ruhánkat, hangulatunkat, pénztárcánkat… Együtt lehetünk azokkal, akikkel együvé tartozunk. Megnyitók, felkérések, táncok, találkozások, vetélkedők, tombolák, sok-sok örömforrás. Merjünk elmerülni az örömben! Adjunk példát a kulturált, keresztény szórakozásra!

     Mária és József az Ószövetség törvényének engedelmeskedik, amikor Jézust a születése utáni negyvenedik napon bemutatják a jeruzsálemi templomban. Ezen az ünnepen fehér ruhában misézik a pap. A szentmise a gyertyaszentelés szertartásával kezdődik. Ez a gyertya Krisztus világosságát jelképezi. Ez a fényesség már előlege annak a húsvéti örömnek, amely az egész kereszténységet beragyogja.
     Jézus bemutatásának ünnepe összefonódik az édesanyával, Gyertyaszentelő Boldogasszonnyal, aki karján viszi gyermekét, a világ világosságát. A boldog édesanyát egy Simeon nevű öregember köszönti a templomban, aki magasztalja az Istent, amiért megláthatta a Megváltót és aki megígérte Szűz Máriának, hogy "a te lelkedet is tőr járja át". Mária ezt akkor még nem értette, de vállalta. Nekünk is vállalnunk kell a sebekkel járó szeretetet, hogy egykor mi magunkat is megtisztult lélekkel mutathassuk be az Úrnak.

     Sobirous Bernadettnek és társainak 1858. február11. és július 16. között a lourdes-i Massabielle-barlangban 18 alkalommal jelent meg a Szűz Anya. Így mutatkozik be: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás…"
     A sorozatos jelenések megtérésre, komoly keresztény életre szólítják fel a gyermekeket és rajtuk keresztül az egész világot.
     Mária parancsára kápolna épül itt. Ma gyönyörű, hatalmas bazilika áll e franciaországi barlang közelében, s ez a keresztény világ egyik legnagyobb Mária-kegyhelye, ahol évente sok százezres zarándokcsoport imádkozik, s nagyon sok beteg keres gyógyulást sokszor gyógyíthatatlan betegségére. Gyakran történnek ma is csodák, de az igazi nagy csoda az, hogy mindenki hitében megerősödve távozik, az is, aki úgy megy haza, amint érkezett…, betegen.
     Ünnepét kilencnapos készülettel, úgynevezett kilenceddel ünneplik szerte a világon.

E napon szigorú böjt van, éppen úgy, mint Nagypénteken. A szigorú böjt a nagykorúakat (betöltött 18. évtől) kötelezi 60. életévük megkezdéséig: háromszori étkezés egyszeri jóllakással. A hústilalom kötelezi azokat is, akik 14. életévüket betöltötték.

     A niceai zsinat 325-ben már általános gyakorlatként beszél a Húsvét előtti negyvennapos böjtről. A negyvenes szám Izrael negyvenéves pusztai vándorlására, Mózes negyvennapi Sinai-hegyi tartózkodására, de leginkább Jézus negyvennapos böjtjére emlékeztet. Mivel vasárnap nem böjtöltek, ezért azokat leszámítva a Szent Negyven-napot Hamvazószerdán kezdték.
     A nagyböjt kettős rendeltetése:   a hittanulók felkészítése a keresztség felvételére és a hívek általános bűnbánati ideje, mellyel a húsvéti örömre készítik fel lelküket. A középkorban egyre inkább előtérbe került a fentiek mellett Krisztus megváltó szenvedésére való imádságos emlékezés.
     A nagyböjt szellemét szolgálja a bűnbocsánat szentségéhez járulás, a nagyböjti lelkigyakorlat, a keresztúti elmélkedés, az önmegtagadások és a szolgáló szeretet cselekedetei.
     Íme néhány jótanács, melyek segíthetnek a saját Golgotánkra feljutni, amely az örök életre vezet. Könnyű ezeket gyorsan átolvasni, de mindenkinek egyéni feladata , hogy eldöntse, mit kell ebből életébe beiktatnia. A kegyelem segítségével arról is gondoskodni kell, hogy ne fáradjunk bele ezek gyakorlásába!

 Kezdjük napunknak már első tudatos perceit rövid fohásszal, imával.
 Vállaljam már kora reggel, a nap kezdetén tudatosan a keresztet.
 Legyen a nap folyamán legalább öt percünk, amikor senki és semmi nem számít, csakis az Isten.
 Használjunk ki minden percet a türelem, a megértő, megbocsátó szeretet gyakorlására.
 Kíséreljük meg mindenkiben, különösen az ellenszenves emberekben, meglátni Krisztust.
 Ne csak "gyónjunk", hanem válasszuk valóban a kiengesztelődés útját.

     Egy tanár befejezi előadását az egyetemen és felteszi a szokásos kérdést: "Van-e valakinek kérdeznivalója?"
     Az egyik diák csak úgy nyeglén felteszi a kérdést: "Tanár úr! Mi az élet értelme?"
     A jelenlevő diákok közül valaki elneveti magát. A tanárt zavarja ez a könnyelmű viselkedés, de elhatározza, hogy válaszol a kérdésre. Belső zsebéből előveszi a noteszét, abból pedig egy törött tükör darabot, alig nagyobb, mint egy ötven forintos. Így kezdi beszédét:
     "A háború alatt gyermek voltam. Az utcán haladva megláttam egy összetört tükröt. Megtartottam a legnagyobb darabot belőle. Ez a darab az. Játszadozni kezdtem vele és tetszett, hogy a fényt oda irányíthatom vele, ahová kedvem tartotta: kulcslyukba, a körülöttem lévő emberek szemébe, repedésekbe és mindenhová, ahová nem sütött a nap. A tükörrel sokat játszottam, de rájöttem, hogy nemcsak gyermekes játékra jó, hanem visszatükrözi mindazt, amit az életben el szerettem volna érni.
Én is egy darab tükör vagyok, mégsem vagyok tisztában önmagammal. Amiben biztos vagyok, közvetíteni tudok igazságot, megértést, jóságot és gyengédséget minden ember szívébe.
     Abban reménykedem, hogy talán mások is utánozni fognak: számomra ez az élet értelme."

---

Mécs László: A gyermek játszani akart

A vonat futott. A kupé-dobozok szűkek voltak. A gyermek unatkozott. Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part. A csermely áradt. A gyermek játszani akart. A gyermek szeme tükröt keresett: anyjára mosolygott és várt egy keveset, az anya arc nem tükrözte vissza, szomorú volt. A tükör nem volt tiszta. A gyermek szeme tükröt keresett: a bankárra mosolygott és várt egy keveset, a bankár arca nem tükrözte vissza, börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta. A gyermek szeme tükröt keresett: egymást tükrözték a szerelmesek, a gyermek rájuk mosolygott. Nem tükrözték vissza, vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett: a kalauz orcái veresek, a gyermek rámosolygott, szürke szolga volt, nem tükrözhette vissza. Dolga volt. A gyermek szeme tükröt keresett: a gyermek rám mosolygott, s arcát, a kedveset tükröztem, mint kék tó a teli holdat s ringattam. Valahol angyalok daloltak. Ó, én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel. Nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel, sem kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom; a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom. Én tükre vagyok minden mosolyoknak, én azért élek, hogy visszamosolyogjak virágra, lepkére, bokorra, rengetegre, farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,

---

A hároméves Pistike megkérdezi a vendégségbe jött nagynénit: - Miért van az arcodon az a sok festék? - Hogy szép legyek. - És akkor miért nem vagy szép?! Az apa aláírja a gyermek jegyeit. Számtan 1, durr egy pofon. Ének 5, újabb pofon. - Ezt most miért kaptam? - Mert a karó után még volt kedved énekelni…

Pistike a szeme alatt egy monoklival megy haza. - Mi történt, fiam? - Új fiú jött az osztályba, és még nem tudta, hogy én vagyok a legerősebb… A férj a szobába lépve meglátja, hogy az anyósa magában beszél. - Anyuka, ezt hagyja abba, mert utána nem tudja, kitől hallotta azt a sok marhaságot!