MI-ÚJSÁG?

    A hit eseménye az üdvösségtörténet kezdetétől úgy jelenik meg a szentírásban, mint útra kelés, exodus. Legtöbbször fizikai helyváltoztatással is jár, de még inkább a régi életmódból való kivonulásban ölt testet: Ábrahám, Mózes vagy Dávid meghívása, Izrael népének kivonulása Egyiptomból mind - mind a hit és az isteni vezetésre való ráhagyatkozás eredménye.
    A mi életünkben is el kell következnie annak a pillanatnak, amikor egy hang szólítása vagy egy csillag ragyogása úgy megérint bennünket, hogy indulnunk kell. El kell hagyni a megszokottat és biztosat, s útra kell kelni, ki tudja, hová. Akiben jelentkezik, az a hívás ellenállhatatlan vonzásába kerül, s már indul is, minden akadályt legyőzve, ha kell, hegyeken, óceánon át, hogy találkozzék azzal, aki hívta.
    De megesik, hogy készségesen útra keltünk, megyünk, megyünk, s egyszer csak eltűnik a csillag. Bizonytalanság lesz úrrá rajtunk, nem tudjuk, merre tovább. Meg kell állni ilyenkor, s megvizsgálni: nem arról van-e szó, hogy lelkünk horizontját valami más kezdi betölteni, ami eltakarja szemünk elől a csillagot? A kezdetben tisztán látott célt nem homályosítja-e el a lelkesedésünkbe menetközben beférkőzött önzés: hiúság, önelégültség, karrierizmus? Nem lehet-e, hogy észrevétlenül más vonzásába kerültünk, ami összezavarta belső iránytűnket? Ha visszatérünk oda, ahol még biztosan tudtuk az irányt, megmenekülünk az eltévedéstől. Ismét feltűnik a csillag, s mi, akárcsak a napkeleti bölcsek, megörülünk.
    Sőt. Még az is előfordulhat, hogy külső kényszerből vagy számításból eredtünk útnak. Nem is akartunk igazából találkozni Jézussal, csak szüleink erőltették a templomba járást, vagy megtetszett egy közösség, életforma, netán hasznot reméltünk attól, hogy vallásosnak mutatjuk magunkat. Isten a merőben külsődleges hatásokat is képes átformálni és megtölteni belső vonzással, felragyogtatni a csillagot az előtt is, aki nem kereste. S aki kincsek nélkül indult útnak, észreveszi, hogy mégis van valamije, amivel hódolhat az isteni Gyermek előtt: értelmével, akaratával és érzelmeivel, melyek Betlehembe érve a hit, a remény és a szeretet ajándékaivá alakulnak.
    A napkeleti bölcsek feltűnése Karácsony ünnepkörében az egyetemességre utal. A jelen világ pogányai és hitetlenjei is arra vannak rendelve, hogy Jézus Krisztusban társörökösök legyenek és részesedjenek Isten ígéreteiből. Engedem, hogy Karácsony intimitása egyetemes méretűvé tágítsa a szívemet? Megteszek legalább annyit, mint a főpapok és írástudók, hogy a kereső pogányoknak utat mutatok? Hitetlen környezetemben tájékozódási pont vagyok-e a Jézus keresőknek? Van-e rájuk időm? Katolikusnak lenni annyit tesz, mint az Istennel való belsőséges kapcsolatot minden embernek kívánni és közvetíteni.

     A Három Király a világ különböző részéről jött Betlehembe. Kettő fehér volt közülük, a harmadik fekete. A királyok követték a csillagot, amely az égen ragyogva vezette őket.
     Egy este eltűnt előlük. Hiába kutatták az eget: a vezércsillag, amely eddig hosszú időn át vezette őket, nem volt látható. A két fehér király Mezopotámiából jött, bölcs matematikusok voltak. Azonnal vonalakat rajzoltak a homokba és egyenleteket oldottak meg az ügy érdekében, de nem tudták felfedezni, hová lett a csillag. A fekete királyt nem vették be az akcióba, mert szerintük műveletlen volt, de ő nem nyugtalankodott. Kihasználta a kényszerpihenőt és megitatta a tevéket.
     - Gondolni kell a szegény állatokra is - hangoztatta.
Szerzett egy vödröt, és a közeli faluból vizet hozott az állatoknak. Amíg a vödröt az állatok álla alatt tartotta, felfedezte a csillagot is. A vödörben lévő víz tükrözte vissza. Így a Három Király ismét rátalált a Betlehembe vezető útra.

     A sivatagban élő atyák beszélik, hogy volt egy öreg remete, aki hetven napon át böjtölt, és hetente csak egyszer evett. Azt akarta kiérdemelni, hogy egy kérdésére Isten válaszoljon neki, mert ő nem értette a Szentírás egyik kifejezését. Hiába minden böjt, az Isten nem válaszolt.
     - Annyit fáradoztam már, elég volt. Elmegyek és megkérdezem egyik testvéremet.
Jóformán be sem csukta még a kaput, megjelent neki Isten angyala:
     - A hetven nap böjtölés nem sokat ért, mert nem jutottál közelebb Istenhez. Most alázatos lettél és egyik testvéredet kéred meg, hogy ő válaszoljon. Ez tetszik az Istennek és ezért küldött hozzád, hogy én adjam meg a választ.
     Felfedte előtte a titkot és eltávozott.

---

Decemberben karácsonyi vetélkedőt tartottunk a ministránspróbán az eddig elsajátított ministráns-ismeretekből. Fantasztikus versengésben vegyesen vettek részt kicsik és nagyobbak, de a szervezővel együtt is sajnos csak 8-an. Az izgalmas "Mindent vagy semmit" vetélkedő első három helyezettjének ezúton is szeretnénk gratulálni! I. II. III. Fábián Zsuzsanna Zepkó Ferenc Gere Tádé Reméljük a januárban közzétett ponthelyzet-jelentés növeli a lelkesedéseteket és aktivitásotokat. A ministráns verseny Úrnapjáig tart, addig még sok minden változhat, éppen ezért újak jelentkezését is várjuk!!

Szilveszterkor egy fiú odalép a régóta egyedül ücsörgő lányhoz: - Ugye veled eddig nem táncolt senki? - Sajnos nem. - Akkor felraknád főni a virslit? - Asszonyom, visszahoztam a papagáját. - De hiszen ez egy macska. - Igen, de sajnos a madár is benne van. A kakas a Nagykörúton sétálva meglát egy grillsütőt. - Na mi van csajok, szolizunk? Móricka megszólít egy férfit: - Hé haver, hogyan jutok el leggyorsabban a kórházig? - Úgy, hogy még egyszer havernak szólítasz.