Mi Újság?
A Magyar Szentek Templomának havi tájékoztatója - 2004. szeptember


Kisboldogasszony
Szűz Mária születése
Szeptember 8.


Mária
Üljük meg vigadozva
a Boldogságos Szűz Mária
születésének ünnepét,
mert belőle támadt
üdvösségünk Napja,
Krisztus, a mi Istenünk.

A mai napon Szent Anna és Joachim lányának születését ünnepeljük. Szeplőtelenül fogantatott, szeplőtelenül élt. Közbenjárására újítson meg minket is Egyházában!
Szent Kereszt felmagasztalása
Szeptember 14.

Nekünk a mi Urunk,
Jézus Krisztus
Keresztjében kell
dicsekednünk,
abban van üdvösségünk,
életünk
és feltámadásunk,
az váltott meg
és szabadított meg
minket.
kereszt és gyertya

A mai napon Szent Anna és Joachim lányának születését ünnepeljük. Szeplőtelenül fogantatott, szeplőtelenül élt. Közbenjárására újítson meg minket is Egyházában!
Fájdalmas Szűzanya
Szeptember 15.

Pietà „Hétfájdalmú Szűz” - szívét hét tőr járta át. Ennek a szenvedésnek állomásai vannak: nem fogadják be a szálláson, menekülniük kell, három napig keresik Jeruzsálemben, elfogják és megostorozzák, tövissel koronázzák, keresztre feszítik, és a legfájdalmasabb pillanat a Piéta, amikor halott Szent Fiát ölében tartja.

Áll a gyötrött Istenanyja, Kín az arcát könnybe vonja, Úgy siratja Szent Fiát.


Szeptember 26.

Szentírás Szentírás vasárnapján az Egyház felmutatja a Szentírást, hogy naponta szemünk előtt legyen, sőt, hogy naponta a kezünkben legyen ! A Szentírás Isten élő szava és nem holt betű! Ha kezünkbe vesszük a Szentírást és elkezdjük olvasni, felismerjük a sorok „mögött” az Istent, aki szól hozzánk, szeret és tanít minket!



Nyári beszámoló 1: A kicsik hittantábora

táborozók

Ismét Vonyarcvashegyre mentünk, mint tavaly. Vasárnap reggel a mise után a nagy fehér kocsi mellett kettes sorban, mint a jógyerekek, vegyes érzelmekkel eltelve vártuk az indulást, miközben szüleink jóféle, már ezerszer hallott tanácsokkal láttak el, mint például: Vigyázz magadra! vagy Ne legyél sokáig a vízben, mert megfázol! Míg szüleink elmerengve sorolták tovább parancsaikat, mi már javában az indulást és azt az egy hétnyi „szabadságot” vártuk, melyet a Balaton mellett, a táborvezetőket idegesítve el fogunk tölteni. Végre kiadták a jelszót: „Indulás!” Mi bepattantunk a kocsikba, és huss! ki a Kelenföldi pályaudvarra. Hamarosan begördült a vonat, búcsút intettünk és csókot dobtunk, majd hogy nem sírtunk. Nem volt ülőhelyünk, ezért 3 és fél órát álltunk. Az utolsó fél órában kaptunk helyet, mert egy csoport leszállt). A csatlakozásnál a nagyok karonfogtak egy-egy kicsit és átszálltunk a kis, kétvagonos sárga-piros vonatra, majd röpke negyed óra múlva megérkeztünk. Gábor atya (becenevén Tréningatya- a focizás miatt), már várt minket. A csomagok most könnyebben kerültek elő, mint szoktak. Idén inkább a táborhelyekért dúlt vérremenő küzdelem. Végén sikerült midenkinek megfelelő sátorhelyet találnia. Délután még egy gyors fürdés volt a Balatonban, majd hullafáradtan lerogytunk a sörpadokra. Egyszer sem sör volt a vacsi, lehet hogy egyesek sajnálatára, de a kaja nagyon finom volt, mert mint minden vonyarcvashegyi táborban, a Nudliban ettünk. Esti mesét első este nem olvastak, ezért csak nagyon nehezen tudtunk elaludni. Azért 11 körül már mindenki a sátorban volt és -beszélgettünk. Sajnos a békáknak a párzási időszakuk volt, és a mellettünk levő telken volt béka, ezért reggel mindenki csapzottan jött ki a sátorból, átkozva a békát és azt a napot, amikor szegény pára megszületett. A kis élőlény vagy nem hallotta, vagy nem vett tudomást arról, amit mondtunk, mert este megint rákezdett a brekegésre, mi meg néha morogtunk (ki csendesebben, ki hangosabban), hogy lőjék már le.

Ebben ez évben kétszer volt egésznapos fürdés, és ennek megfelelően csúszdáztunk és homokfociztunk. Utóbbiban senki nem szenvedett maradandó sérülést és a labda is egybenmaradt. Egész napos túránk egy tornapályához vezetett. Az egyik szeren gusztustalan hernyólárvák és hernyók vártak minket szívélyesen, viszont mi nem maradtunk társaságukban sokáig (nem kínáltak meg teával és sütivel). Volt tábortűz és Ki-Mit-Tud? is. József történetét kellett elolvasni egyénileg, majd ebből 6 állomás feladatait megoldani (Panni és én is egy állomás voltunk). Szalonnasütésnél minden úgy volt, ahogy szokott lenni: néhány szalonna, hagyma, kolbász a tűzben végezte. A füst, amely folytogató volt, mindig arrafellé szállt, ahol a legtöbben voltak, ám kis idő múlva már mindeki hanyatt-homlok menekült, mert nemcsak hogy nem láttunk, de még levegőt is alig kaptunk. Kétszer vettünk részt szentmisén, s minden este volt ima, s e mellé jó kis mese a 77 magyar népmeséből.

Egyik este a nagyobbak elmentek esti fürdőzésre. Aki nem fürdött, az is jól elvolt a parton, és örült, hogy nem kell a hűvös estébe kijönnie a jó meleg vízből. Visszafelé néhány fiú megpróbált megijeszteni minket, de ahelyett hogy mi, lányok, megijedtünk volna, a körünkben lévő fiú ült le a földre ijedtében. Később megismétlődött mindez, de akkor hanyatt esett ijedtében.

Visszaúton jót futottunk a buszhoz, mert már három perce el kellett volna indulnia, de szerencsére 5 teljes percet késett. Érdekességként egyetlen jegy szólt a másik kocsiba az Intercityn (hűtöttek is), amelyik (FELHÁBORÍTÓ!) 3 percet késett az idulással. Hazaérvén drága őseink karjaikba zárva próbáltak mindent kiszedni belőlünk. Mi az utazástól kimerülve könyörögtünk kínzóinknak, hogy hagyjanak már minket, később mindent elmesélünk, de ki hallott már olyan anyáról, aki megpillantva régen látott gyermekét, azt mondja: Jól van, majd később! A mieink csak kérdeztek, csak kérdeztek, mint pl.: Milyen volt?, Élvezted?, Nem égtél meg?, Mit csináltatok? és még egyéb megszámlálhatatlan és leírhatatlan kérdést, mi meg csak álltunk és vártuk Gábor atyát, hogy csomagjainkat előkotorásszuk. A pakolásból most sem lett nagy tömegharc. Majd sírógörcs kerülgetése mellett (fél napig nem látjuk egymást!!!) gyorsan további szép napot kívántunk egymásnak, és mindeki elindult haza. Vasárnap ismételten találkoztunk a diákmisén, és jót nevettünk a tábori eseményeken.


Tábori következtetések:

o Soha ne menj egyedül sétálni az éjszaka egy lámpa nélküli útra, főleg ha valaki leselkedik, hogy megijesszen.
o Este jó fürdeni, főleg ha meleg van.
o A pakolás nem mindig tömegharc.
o Táborvezetőket gyerekszemmel jó idegesíteni (bár nem mindig örülnek neki, és nem mindig tanácsos).
o Ha dupla strand van, dupla csúszás is van!



Hurrá! Kezdődik a tanítás!
Fiatalok! Gyerekek! Ezt olvassátok el!

biciklizők

Néhány évvel ezelőtt augusztus utolsó vasárnapján vidéken voltam szentmisén. Az evangélium végén egy kisfiú a padsorok között - legnagyobb meglepetésünkre - kerékpárjával az oltár elé hajtott. Fékezett, megállt, oldalt dőlt és leszállt. Biciklijét a falnak támasztotta és leült az első padba.

Mindenki őt nézte, no meg az atyát, aki mindezt a szószéktől mosolyogva nézte. Majd megkezdte beszédét: „Ha a kerékpár megáll, akkor eldől. Pont erről akartam beszélni nektek.” Ettől a bevezetőtől kezdve végig a kerékpározásról beszélt. Jó példa volt, mindenki figyelt. Mert nem csak a kerékpár dől el, ha megállnak vele. Ha valaki szüneteket tart a tanulásban, az is hamar „kidől”, lemarad, nem bírja a tempót a többiekkel. Ugyanezt mondhatjuk keresztény életünkről is. Állandóan gyakorolni kell hitünket: szentmisén való részvét

ellel, hittan tanulással, Biblia olvasással, buzgó imádkozással, az evangélium életre váltásával a szürke hétköznapok sodrában is.

Ha hosszabb útra indulunk kerékpárunkkal, először úti tervet készítünk. Megnézzük a térképet, kiválasztjuk a megfelelő utat, kiválasztjuk a célunkat. A tanítás kezdetén jó lenne, ha hasonló módon megjelölnénk az elérendő (és megvalósítható) célt a tanulmányok terén is és a vallási életünkben is!

Indulás előtt a biciklit is át kell nézni, be kell olajozni a fogaskerekeket. Ehhez a fogaskerékhez hasonlíthatjuk szorgalmunkat, amelyek előre visznek a tanulmányok és a keresztény élet útján. Igaz, könnyebb játszani, lustálkodni, tévézni, mint tanulni és teljesíteni Isten akaratát. Ám erőfeszítés nélkül nem halad előre kerékpárunk, márpedig az Isten országába vezető út meglehetősen meredek.

A kerékpáron igen fontos szerepe van a kormánynak, mely a helyes útirány kiválasztásában és megtartásában segít. Ilyen szerepe van szüleinknek, tanárainknak, plébánosunknak, lelki vezetőnknek. Ha valaki elengedi a kormányt, könnyen az árokban köt ki. Ha pedig mégis hibát vétenénk, szögbe hajtanánk, vagy gödörbe, a meghibásodott kereket is ki lehet javítani! A bűnbánat szentségében ki-ki jóváteheti bűneit, mulasztásait. Kezdjük tiszta lélekkel az új iskolaévet!

A szembe fújó szél (rossz barátok) megnehezíti előrehaladásunkat. Annál kedvezőbb a hátszél, ami megkönnyíti lábizmaink munkáját. A szentmise kezdetén ezért énekeltük: Jöjj, Szentlélek, Úristen! Az Ő eljövetele hasonlít a pompás hátszélhez, amely fokozza saját munkánkból fakadó sebességünket. Hívei szívében felgyújtja a szeretet fényét, megvilágítja értelmünket, megizmosítja akaratunkat, s így biztonságosan karikázhatunk az örök élet felé.




Templombúcsúnk ünnepe
Beszámoló

szentmise

Templomunk felszentelésének 8. évfordulójára gyűltünk össze augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén. Az ünnepélyes szentmisét Dr. Ladocsi Gáspár esztergomi segédpüspök mutatta be, melyet követően közös ebéden vettünk részt a templomkertben. A lelkes „szakácsoknak” és „cukrászoknak” köszönhetően idén is pompás volt a menü: a kitűnő pörkölthöz krumpli és uborka körete mellett csapolt sört, üdítőt és kávét kínáltak, no meg számtalanféle finomabbnál finomabb süteményt kóstolhattunk. Jó volt együtt lenni, ismerkedni, kötetlenül beszélgetni azokkal az emberekkel, akikkel vasárnapról vasárnapra találkozunk a szentmiséken. No meg jó volt együtt szurkolni a papák-papok focimeccsen, mely döntetlennel zárult (1:1).

Köszönjük a sok szorgos kéz segítségét és Gábor atya fáradhatatlan munkáját! A kialakuló, erősödő kapcsolatok építsék egyházközségünk híveit igazi közösséggé, akik között a templomunk valóban otthonná válik!



<< vissza



Magyar Szentek Plébánia, 1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 1. Postacím: 1507 Budapest, Pf.: 70. Tel./Fax: 209-2224.