A Magyar Szentek Templomának havi tájékoztatója - 2004. augusztus
|
 Augusztus 6.
„A
ragyogó felhőben megjelent a Szentlélek,
és az Atya hangja hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, Őt hallgassátok.” |
Mózes és Illés tanúságtételével erősítetted meg hitünk szent titkait, és csodálatos reménységet nyújtottál, hogy gyermekeiddé fogadsz minket. Add meg nekünk, hogy szeretett Fiad szavára hallgatva, társörökösei lehessünk Krisztusnak. Aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. |
Megdicsőített téged az Isten, Mária, felmagasztalt ma az angyalok fölé, örök diadalt ülsz Krisztussal. A mennybe felvett Szűz Mária ünnepe, az ő egész útjának a megkoronázása. Az alázatos és hűséges szolgálóleány, most már testével-lelkével megdicsőülten él a mennyországban. Földi életének nagy ajándéka volt, hogy az Úr anyja lehetett. Ez az ajándék, mely Isten terveivel szembeni tökéletes engedelmességet és teljes alkalmazkodást jelentett, képessé tette Őt, hogy a világ üdvösségének hordozójává legyen. Ez a kiválasztás csak azért történhetett meg, mert Mária mentes volt a személyes és az áteredő bűntől: szeplőtelen volt. Kétezer év keresztényi tapasztalata igazolja, hogy Mária élete megvalósítható példa lett generációk számára. Mert Ő volt az első Krisztus-követő és egyúttal ő élhette át, mint teremtmény a megdicsőülés magasztosságát. Utat mutatott nekünk, akik hozzá hasonlóan, emberi körülmények között élünk. De Mária nem csak külső, hanem belső segítség is azok számára, akik az ő életére tekintve tisztán megőrzik szívüket, és úgy szeretik Istent, ahogy Ő szeretett minket. Mária élete nem maradt passzív megdicsőült életállapotában. Épp ellenkezőleg, az Ő segítsége annyira megtapasztalható, hogy a legnagyobb gondok és bajok között is segítségül hívható, ahogy ezt tette Szent István királyunk is, aki felajánlotta a Szűzanyának a koronát és az országot. Ettől a pillanattól fogva hazánk Mária Országa, és az is marad, mert egyetlen anya sem feledkezhet meg gyermekéről. Évszázadokon át éreztük, és meg is tapasztaltuk a Fiánál közbenjáró közelségét. Ezt a szeretetet viszonoznunk kell! |
|
„Ó, mennyeknek Királyné Asszonya, Istennek szent Anyja és e világnak megépítő nemes Asszonya, dicsőséges Szűz Mária! Te szentséges kezeidbe és oltalmad alá adom és ajánlom anyaszentegyházadat, mind benne való fejedelmekkel és lelki népekkel egyetemben. És ez szegény országot mind benne való urakkal és szegénnyel, bódoggal egyetemben... és az én lelkömet Te szent markodba.” (Érdy kódex)
|
„Ezen a napon
az Istenszülő Szüzet fölvetted a mennybe,
így ő lett Egyházad megdicsőülésének
kezdete és példája,
zarándok néped vigasza,
és biztos reménye.
A romlástól
méltán óvtad meg
az ő testét,
mert csodálatosan világra hozta megtestesült Fiadat,
minden élet szerzőjét...”(Prefáció)
|
|
Templomunk: az Isten háza. Templomunk felszentelésekor a földi térből kiszakítottunk és körülhatároltunk egy Istennek fönntartott teret, melyben Istent, mint jelenlevőt imádjuk, hozzá könyörgünk, szavát hallgatjuk, és kegyelmét befogadjuk.  Templomunk: az imádság háza. Tehát az a ház, ahol Istent megszólítjuk. Ilyen templomunk lelkünk rejteke, ilyen a keresztény közösség, ilyen templomunk az a tér, ahol a lelkünk és keresztény közösségünk elsősorban találkozhat Istenünkkel. |
Templomunk: az Egyház képe.
Templomunk kövekből épült, ezeket sokfelől gyűjtötték egybe, kicsiszolták, és erős kötőanyaggal összeillesztették őket. Mi vagyunk az élő kövek, akiket az építőmesterek (püspökök, papok) a világból kibányásztak, egy helyre gyűjtöttek, kemény munkával megcsiszoltak, s a közös hit, közös vezetés, közös szentségek kötőanyagával a szeretetben összeépítettek. Ennek a lelki templomunknak felszentelése majd a mennyországban történik; de ezt szemléljük és erősítjük, amikor templomunkat nézzük, ápoljuk és ünnepeljük. Valóban beépültünk már e templomba? Engedjük, hogy a papok összecsiszoljanak minket? Engedjük, hogy a szentségek kötőanyagként viselkedhessenek? Részt veszünk templomunk ápolásában, munkáiban? Hálát adunk Istennek a köztünk és értünk dolgozó Gábor atyáért és Tibor atyáért? Legyen templomunk: az otthonunk!
|
Őseink régi buzgóságával forduljunk mennyei Atyánkhoz és egy szívvel, lélekkel mondjuk: - Isten, áldd meg a magyart! Istenünk, te Szent Istvánban, Boldog Gizellában és Szent Imrében az első magyar család szent eszményképét adtad nekünk, segítsd a magyar családokat, hogy őket követve a szentek életútján járjanak! Szent István a tőled kapott királyi és atyai tekintéllyel Intelmekben buzdította fiát, add, hogy tanítása szerint mi is jó keresztények és magyarok legyünk! Szent István nem csak szavával, hanem elsősorban példájával nevelte családját és nemzetét, segítsd a mai szülőket és nevelőket, hogy az ifjúságnak az egész élet területén jó példát mutassanak! Szent István király tőled kapott hivatásának tekintette fiatal nemzete megtérítését, adj ifjúságunknak készséges lelkületet az Isten- és emberszeretet megvalósítására! (Fohászok az ünnep laudeséből)
|
 Köszönjük! Tibor atya! Köszönjük! Vácott született 1925. február 27-én. Budapesten szentelték pappá 1949. március 27-én. Ebben az évben hitoktató volt Budapesten, majd 1949. és 1957. között káplán Budapest-Zugligeten. 1957-ben a Felsőlágymányosi Szent Tádé egyházközséghez helyezték, ahol 1992-től plébánosként dolgozott. 2000. augusztus 1-jével ment nyugdíjba, de mint kisegítő, még itt maradt köztünk. Betegsége ez év februárjában annyira legyengítette, hogy már tovább nem tudta ellátni az oltárszolgálatot. A műtét, a kórházi kezelések nem tudták visszahozni azt az egészségi állapotot, amely lehetővé tette volna a további szolgálatot és az önálló életet. Úgy döntött, hogy beköltözik a Szociális Nővérek Szeretetotthonába, ahol ellátása, orvosi felügyelete jobban biztosított. Köszönjük a majd fél évszázados szolgálatát a Kápolnában illetve a Templomban. Imádságos szeretetünk az új otthonába is elkíséri. Új címe: Farkas Edith Szeretetotthon 1013 Bp. Krisztina krt. 61/a. Tel.:393-5110
|