A Magyar Szentek Templomának havi tájékoztatója - 2004. február
"Jöjj hát el hozzám, emberré lett Istenem, lépj be hajlékomba! Szeretném, ha tiszta és fényes templomban fogadhatnám érkezésed, de
látom, hogy minden erőfeszítésem kevés ahhoz, hogy méltóképpen felkészüljek fogadásodra. A te látogatásod teszi tisztává és
árasztja el fénnyel lelkem szegényes hajlékát. Mennyi fény hullt eddig is utamra, szelíd és biztató sugarak, melyek nem engedték,
hogy megtévesszenek és elcsábítsanak hamis csillogások! A rólad mondott prófétai szavak engem is köteleznek. Nekem is az a
hivatásom, hogy fény legyek: lámpás, melyet a tartóra tehetnek. Nem vadul lobogó, ideges láng, hanem szelíd, de kitartó fény:
örökmécs."
Barsi Balázs
|
|
Öregisten, Nagyisten nézd, hogy élünk itt lenn katlanba zárva csodára várva csöbörből vödörbe magyarok. Itt élünk se élve se halva hurrá a vödörben hal van süthetünk szálkás kis pecsenyét a friss húst viszi már a fürge menyét körben a bozótból ragadozók szeme villog az elhevert csordákon áldozati billog. (csitt, csak csendesen, ne kiálts, mormold csak, mormold az imát) Öregisten, Nagyisten ha Te nem, ki segítsen? Sovány lakomára noha bort kínáltak s akik ezt megitták bódultakká váltak. (...csak csendesen, ne siránkozz, halkan szólj elkábult hazánkhoz) Öregisten, Nagyisten érted sóvárog ma minden akik hortyognak szanaszét vagy éberen vigyáznak síkos savas eső alatt biz egyformán áznak. (...csak csendesen, mind aki lázad, báránybőr jelmezben figyelik a házad) Öregisten, Nagyisten erősíts a hitben hogy ami késik azért el nem múlik él még a Te nyájad bárha szőre hullik. (...csak csendesen, nem használ a lárma, mostohaszülők közt még árvább az árva) Öregisten, Nagyisten más remény nincsen mint igazad, kegyelmed hogy Te szabj végül rendet maradék országnak adj életes kedvet a lecsonkolt többit gyógyítgasd ne engedd önnön gyilkosává válni - haza kell találni! (...csak csendesen, mert vád alá vesznek, jönnek janicsárék, kerék alá tesznek) Öregisten, Nagyisten nem hoztak, de vittek a vak lóra azt hazudták bátor suba alatt kupec lett a pásztor műdalokkal altat nejlonfurulyája dagonyázgat minket langyos pocsolyában. (...csak csendesen, ne élvezd a táncot, csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot) |
|
Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk hegyeink elcsórták, eladó a rónánk fulladunk a füstben, a folyónkban cián sorvasztja lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány mértékadó értelmiség minden mérték nélkül! Hóhér a halottal cinikusan békül dús szobákban álparasztok a búzát égetik ők nem harasztot melósvezér nyüszít, uszít munkásember helyben fut itt a hajléktalant rendőr verte shoppingcenter országszerte mocskos pénznek nincsen szaga gaztól rabolt, s gaz lett maga és a művész? Búsan kérded megvették a tehetséget sirasd őket Ősi Anya zsoldospénznek sincsen szaga. (...csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni végtelen időben mindenkit megtérni) Öregisten, Nagyisten kit kövessünk s kit nem? Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd hisztériát űzz el indulatunk meghagyd a reánk szabott leckét beteljesíthessük gőgösek se legyünk kétségbe se essünk nácitudat, bolsitudat csak álarc a Szörnynek egyképp meggyötörtek lám egymásra törnek gonosz század elment nehéz évek jönnek melegítsd eszünket, okosítsd szívünket bíztass, hogy a testvérharc megszűnhet göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe édes hazánkat annak is kellős közepébe a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke... Annyi gyalázatos koron át őrizd meg számunkra misztikus koronád. (...csak csendesen, akinek füle van hallja, a látónak látható, hasad az Ég alja) Öregisten, Nagyisten mit akarjunk s mit nem: törvényed vezessen hogy e kis nép oda ne vesszen át ne lyukadjon helyünkön a térkép ki ne radírozzon a világi lét végképp serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét kend meg könnyektől elhomálylott szemét küldd le a magasból újra e véres-veres földre tartsd köztünk szellemét most és mindörökre. (A születés előtt túl hosszú volt az Ádvent - hiszen az életünk hovatovább ráment - mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.) |
Ha minden angyal, a világ minden lángelméje tanulmányozta volna, mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben, miféle szenvedés, kísértés, vagy fájdalmas veszteség, nem találhattak volna hozzád illőbbet, mint azt, ami ért. Isten örök Gondviselése kezdettől fogva kigondolta, hogy ezt a keresztet saját Szívéből értékes ajándékként neked adja. Mielőtt elküldötte volna, mindentudó szemével megszemlélte, Isteni értelmével átgondolta, Bölcs igazságosságával megvizsgálta, Szerető irgalmával átmelegítette. Mind a két kezével megmérte, hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb, egy milligrammal se nehezebb a kelleténél. Azután megáldotta szent nevével, fölkente kegyelmével, beléje lehelte vigaszát, és még egyszer rád és bátorságodra pillantott. Így most egyenesen az égből jön feléd, mint Istennek hívása, s könyörülő szeretetének ajándéka, hogy egészen önmagaddá légy, és Istenben megtaláld beteljesülésedet. |
Betegség... Mindannyian voltunk már betegek. Nem is egyszer. És mindig meggyógyultunk. Talán nem is gondoltunk arra, hogy nem így lenne. Éltük tovább az életünket - igaz hallottunk mindenféle történetet, különböző eseteket -, de úgy gondoltuk és reméltük, ezek minket biztos mindig elkerülnek. Aztán egyszer nem így történt... Egyik pillanatról a másikra megváltozott az életünk, a körülöttünk lévő dolgok. Jöttek a nehéz napok, a reménytelennek tűnő percek, az újabb és újabb nehézségek, a várakozás, a gyógyulás utáni vágy. Sok minden, ami addig fontos volt, kicsiny lett, és ami természetesnek tűnt, - talán eddig észre sem vettük, - fontos lett. Meglátjuk mindazt a szépet és jót, csodákat, amiket eddig kaptunk az élettől, az Istentől. Ezekből nagyon sok erőt meríthetünk. Még jobban ragaszkodunk a házastársunkhoz, gyerekeinkhez, szüleinkhez és barátainkhoz. Hitünk is megváltozik. A sok Miért?-et egy idő után felváltja a lelkünk mélyéről jövő határtalan bizalom, ragaszkodás Istenhez, és átélhetjük hitünk megerősödését... Amíg eddig olyan "könnyen ment" imádkozni, most minden egyes szónak, imának átérezzük a súlyát... Nagyon nehéz elfogadni a jelent, de mindig találhatunk és találnunk is kell erőt, reményt és bizalmat adó jeleket, amik Istentől jönnek. Két gondolat, amik a nehéz órákat könnyebbé tehetik: "Ha Isten életben akar tartani, akkor tudni fogja, hogy mit akar velem tenni. Ha pedig nem akarja - akkor mit használna nekem, hogy élek?" (Phortas sivatagi atya) "Túlságosan nagy tudatlanság lenne, ha mi, betegek úgy kérnénk orvosságot orvosunktól, Krisztustól, hogy a mi kedvünk szerint adja és ne a maga akarata szerint, jóllehet Ő látja és ismeri szükségünket." (Sienai Szent Katalin) |
