Magyar Szentek Plébánia

A Magyar Szentek Templomának havi tájékoztatója - 2003. december

     Urunk, Jézus! Te vagy a mindig Eljövendő, mi pedig az úton levők vagyunk. Köszönjük, hogy újra ADVENTET tarthatunk, hogy újra várhatunk Téged. Készülünk első eljöveteled emlékének megünneplésére, de várjuk azt is, hogy második eljöveteledkor találkozhassunk Veled. Köszönjük, hogy hozzánk jössz ebben az Adventben is. Segíts, hogy minél jobban fel tudjunk készülni fogadásodra. Hogy ne csak várjunk és hívjunk, de szívből örvendjünk is, amikor megérkezel. Hogy karácsonyi öröm töltsön el minket.
     Könyörgünk meghívásod hirdetőiért, közvetítőiért. Könyörgünk, hogy az ő szavuk ne csak pusztába kiáltó szó legyen, ne süket fülekre találjon. Alakítsd őket is és igéd meghallóit is Néked hálát adó, dicséretet mondó, Tehozzád bizalommal könyörgő emberekké.
     Kérünk, ébressz bennünk, a sötétség és halál országában élőkben vágyat a Te világosságod után. Jöjj el közénk és szentelj meg minket. Látogass meg, örvendeztess meg eljöveteleddel minden családot, minden népet. Azokat is, akik még homályban botorkálnak és azokat is, akik a megpróbáltatások között is hűségesen kitartottak melletted. Sejtsék meg az emberek a karácsonyéji csendes órákban: nincs, nem lehet másban valódi öröme és békéje az embernek, csak Tebenned.
     Végül különös oltalmadba ajánljuk a testi - lelki gyötrelmekben szenvedőket, a haláltusájukat vívókat. Vigasztald és erősítsd őket, különösen az elhagyottakat, magányosokat. Gyúljon ismét lángara a Te fényességedet jelképező karácsonyfa gyertyája - és ha az időnk betelt, a Te világosságod tegye majd elviselhetővé a végső sötét perceket, halálunk óráját.
     Rád várunk, Téged várunk, mégis, hittel valljuk, hogy Te most is velünk vagy, köztünk vagy és nálunk is maradsz.

     Jöjj el Urunk, Jézus!

A VÁRAKOZÓ

Egy ablakban, egyedül, árván,
Egyvalakire várván,
Ugy-e hogy álltál már te is!

Szemedet egy pontra szegezvén,
Oda, hol kanyarul az ösvény,
Ugy-e hogy néztél már te is!

Messzebb e pontnál, egyetlennél,
Akárha mágnes rabja lennél,
Ugy-e hogy akkor nem néztél te sem!

S ha ilyenkor valaki rádszólt,
Csak nézted, mint egy megvarázsolt,
De nem láttál te sem!

S ha úgy esnék, hogy sohasem,
Hogy szűk lenne az élet is:
Ugy-e, hogy nem adnád te sem
Hogy állnád, várnád akkor is!

(Sík Sándor)

     A karácsony újra meg újra visszatérő édes varázs: fenyőfa, hópehely, színes gyertyák, Betlehem, kölcsönös jókívánságok, békesség, éjféli mise... Sejtelmes titok lappang a levegőben; nem beszélnek róla, de mindenki vár; mindenki érzi, hogy valaki érkezni fog. Akik nem hisznek Istenben, kitalálnak maguknak egy mesét, egy különös emberről szóló történetet, hogy oltsák szívük szomjúságát, melynek szüksége van a vidámságra, az örömre.
      A nagyvárosok utcái, üzletei, kirakatai, házai már hetek óta színes fényárban úsznak. Ilyenkor mindenki megjavul. Ezt fejezi ki a sok ajándék is, amellyel az emberek meglepik egymást. Szép szokás. Milyen is lenne az év karácsony nélkül?
      Mégis úgy érezzük, hogy valami hiányzik a mai társadalomból... még karácsonykor is. Az ünnepi külsőségek, a csillogó díszek, a csengő dallamok mögött mintha eltűnne a karácsony igazi mélysége.
      De hát kit ünneplünk? A gyermekeinket? Önmagunkat? Vagy mást?
      De hát ki az, aki képes összetörni az emberek szívének kemény páncélját? Ki az, aki előtt ezen az éjszakán meghajlik minden térd; azoké is, akiken évközben nem fog a varázs?
      Ki ez a Gyermek, aki - mint egykor - ma is magához vonz királyokat és pásztorokat, megszabja a csillagok útját és irányítja az angyalok lépteit?
      Ki ez a Kisded, ez a törékeny élet, akit anyja jászolba fektet, de jelenlétének melege kiárad a rideg barlangból az egész világra?

     Te vagy az, Jézus, az Isten Fia.
Jézus, Emmánuel, azaz "Velünk az Isten" - ezt jelenti a karácsony.
     Igen, mert Isten Fia kétezer évvel ezelőtt magára vette emberi természetünket és gyermekként jött közénk: megszületett, mint bármelyikünk. Mindezt azért, hogy osztozzon életünkben, felnőjön, dolgozzon, megalapítsa az egyházat, meghaljon üdvösségünkért és földi életünk végén részesítsen bennünket abban az életben, melyet Ő él az Atya jobbján.
      A karácsony arról a szeretetről szól, mellyel Isten szeret bennünket. A karácsony ezt kiáltja nekünk: Isten szeret bennünket! Isten a szeretet!

(Chiara Lubich)

Wass Albert:
Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese! 
Fényt porzik gyémánt szekere! 
Minden csillag egy kereke! 
Ezeregy angyal száll vele! 
Jön, emberek, jön, jön az égből 
Isten szekerén a mese! 

Karácsony készül, emberek! 
Szépek és tiszták legyetek! 
Súroljátok föl lelketek, 
csillogtassátok kedvetek, 
legyetek újra gyermekek 
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese 
már nem is egészen mese. 
Belőle az Isten szeme 
tekint a földre lefele. 
Vigyázzatok hát emberek, 
Titeket keres a szeme! 

Olyan jó néha angyalt lesni 
s angyalt lesve a csillagok közt 
Isten szekerét megkeresni. 
Ünneplőben elébe menni, 
mesék tavában megferedni 
s mesék tavában mélyen, mélyen 
ezt a világot elfeledni.

     - Áruld el nekem, milyen súlya van egy egyszerű hópehelynek? - kérdezte a fürj a galambtól.
     - Kevesebb a semminél - válaszolta a galamb.
     A fürj erre kitalált egy mesét és elmondta a galambnak.
     - Egy fenyőfa ágán pihentem, amikor elkezdett havazni. Semmi vihar, hanem olyan szép lassú havazás és könnyű mint egy álom. Mivel nem volt mit tennem, elkezdtem számolni a hópelyheket, amelyek arra az ágra hullottak, ahol ültem. 3 751 952 pelyhet számoltam meg. Amikor szép lassan lehullott a 3 751 953-ik - "kevesebb a semminél", egyszerre leszakadt az ág.
     A mese után a fürj elrepült. A galamb, aki a béke ügyében már Noé korától tekintélynek számít, egy pillanatig gondolkozott és így szólt:
     - Csak egy személy hiányzik, hogy a világra szakadjon a béke!

Talán csak te hiányzol!

alkalommal ülte meg közösségünk Magyar Szentek és Boldogok ünnepét, azt követően, hogy 1996. augusztus 17-én dr. Paskai László bíboros prímás érsek atya felszentelte templomunkat. Helyi közösségünk legnagyobb ünnepén idén Bánhegyi Miksa bencés szerzetes atya mutatott be ünnepi szentmisét.

"Boldog az a nemzet, amely ismeri az ünnep örömét, arcod világosságában járnak ők, Uram."
A 88. zsoltár idézetére építette elmélkedését, melyben kiemelte az ünneplés fontosságát, örömét. Nagy vesztességként említette, hogy az emberek elfelejtettek ünnepelni, nem találnak ünnepelni valót vagy a bulizás színvonalára süllyesztették az ünnepeket. Majd példaként állította elénk a magyar szenteket és boldogokat, akik valóságos test-vér személyek voltak. Említette Szent Istvánt, Imre herceget, Szent Erzsébetet, Báró Apor Vilmost, Batthyány-Strattmann Lászlót, kik mind a társadalomban, az egyházban, családban élő aktív emberekként éltek. Forduljunk hozzájuk, kérjük közbenjárásukat. Kiemelte, hogy a búcsú napja, a templom védőszentjének ünnepe egyúttal a templomnak is az ünnepe és annak a közösségnek is, amelyik élettel tölti meg a falakat. Végül Szent Ágoston tanításából idézett: Ha az épület kövei és gerendái nem ragaszkodnának egymáshoz egy meghatározott rendben, ha nem illeszkednének össze békésen, ha valamilyen módon nem szeretnék egymást, veszélyes lenne belépni a házba. Nekünk is szeretnünk kell egymást, ha lelki templommá akarunk épülni, hogy Isten belépjen ebbe a szeretet által szilárddá tett házba, s hogy mi is, templomot építő és templomot ünneplő keresztények, mi is megismerhessük a közösség ünneplésének örömét.

1. Mendikálás
2. Kántálás
3. Betlehemezés
4. Pásztorjárás
5. Regölés

Jézus születését bemutató népi játék A.
Énekes köszöntő a házakat járva B.
Természetvarázsló énekmondás C.
Karácsonyi énekek előadása pénzért D.
Beöltözött ifjak előadása házakat járva E.

Megoldások leadhatók december 21-ig Szilasné Udvardy Katalinnál egy kis meglepetésért.

<< vissza

Magyar Szentek Plébánia, 1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 1. Postacím: 1507 Budapest, Pf.: 70. Tel./Fax: 209-2224.