Mi újság?
A Magyar Szentek Templomának havi tájékoztatója - 2003. március

II. János Pál pápa Hamvazószerdát a békéért böjti és imanappá nyilvánította
különösen a Közel-Kelet békéjéért


     "A nemzetközi közösség hónapok óta nagy aggodalomban él egy háború fenyegető veszélye miatt, amely az egész Közel-Keletet megzavarhatja, és a fennálló feszültségek az évezred kezdetét máris rosszabbra fordíthatják" - mondta II. János Pál pápa vasárnap délben, amikor döntésének indokait magyarázta. Határozatát azelőtt jelentette be, hogy néhány ezer zarándokkal együtt, akik jelen voltak a Szent Péter téren, elimádkozta az Úr angyalát.
     "A hívok kötelessége - függetlenül attól, hogy melyik valláshoz tartoznak - hangoztatni, hogy soha nem leszünk boldogok, ha szembeállunk egymással; az emberiség jövője sem a terrorizmus, sem a háború logikája által nem biztosítható" -állapította meg továbbá. "Mi keresztények különösen is arra vagyunk hivatottak, hogy a béke őrei legyünk ott, ahol élünk és a munkaterületünkön. Ez azt jelenti, hogy rajtunk múlik, hogy éberek legyünk, hogy lelkiismeretünk ellenálljon az önzés, a hazugság és az erőszak kísértésének" - szögezte le a pápa.
     Ezért felszólított minden katolikust, hogy Hamvazószerdán, március 5-én minél többen imádkozzanak és böjtöljenek a békéért, elsősorban a Közel-Kelet békéjéért. "Mindenekelőtt Istenhez könyörgünk a szívek megtéréséért és az előrelátó, helyes döntések meghozataláért, hogy alkalmas és békés eszközökkel oldják meg a vitás kérdéseket, amelyek korunkban akadályozzák az emberiség szabad zarándoklását".
     "Minden Mária-kegyhelyről a békéért való lelkes imádságként szálljon fel a rózsafüzér imádság! Ugyanakkor bízom abban, hogy a közösségekben és a családokban is imádkozni fogják a rózsafűzért ezért a nagy célért, amelytől mindannyiunk jóléte függ". "Ezt az összehangolt fohászkodást kísérje a böjt, a gyűlölet és az erőszak miatti bűnbánat kifejezése, amelyek megmérgezik az emberek közti kapcsolatokat" - mondta Szent Péter utóda.
tűz     A keresztényeknek más vallások híveivel együtt megvannak a böjt ősi gyakorlatai, amelyek ilyen módon minden elbizakodottságot levetkőztetnek, és fogékonnyá szeretnének tenni az Istentől származó legnagyobb és legszükségesebb adományok fogadására, közöttük különösen is a béke elfogadására - mondta a pápa. A békéért való imára és böjtre való felszólítás egybeesik a Szentszék intenzív diplomáciai tevékenységével, azaz a pápa és munkatársai által vállalt találkozók és kapcsolatfelvételek maratoni sorozatával, hogy megakadályozzák egy Irak elleni háború kitörését, és megpróbálnak véget vetni az erőszaknak a Szentföldön.



Mária     A Szentolvasó éve

Az örvendetes rózsafüzér titkai:

2. akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál

Azokban a napokban Mária útra kelt és Júda egyik városába sietett. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval felkiáltott: "Áldottabb vagy te minden asszonynál, és áldott a te méhednek gyümölcse! Erre Mária így szólt: "Magasztalja lelkem az Urat, és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben." (Lk 1, 39-50)

Én is mások segítségére sietek.

Szeplőtelen Szűz, ki Erzsébethez siettél, hogy örömödet megosszad vele és neki szolgálj, kérd nekem a kegyelmet, hogy én is mindig kész legyek a keresztény szeretet gyakorlására.
Az örvendetes rózsafüzér titkai:

3. akit te, Szent Szűz, a világra szültél

József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. (Lk 2, 4-7)

Én is lemondok a kényelmemről szeretetből másokért.

Istennek szent szülője, Mária, segíts kibontakozni e világ hiúsága és minden mulandó földi javak rendetlen szeretetéből, hogy Fiadnak szegénységét követve, a lelki szegények mennyei örökségében részesülhessek.

---

Dr. Batthyány-Strattmann László

Dr. Batthyány-Strattmann László      1870. október 28-án, Magyarországon, Dunakilitiben született. Ősi magyar főnemesi család hatodik gyermeke volt. 1876-ban a család a félelmetes dunai árvíz elől menekülve Köpcsénybe költözött.
     12 éves volt, amikor egészen fiatalon, 39 éves korában meghalt az édesanyja, akit nagyon szeretett. Ez mély nyomot hagyott a lelkében. Ettől kezdve gyakran mondta: orvos leszek, és ingyen gyógyítom majd a szegény betegeket.
     Végre 1896-ban teljesült hő vágya, beiratkozhatott a bécsi orvostudományi egyetemre, ahol 1900-ban orvosi diplomát szerzett.
     Még egyetemi évei alatt 1898. november 10-én házasságot kötött a mélyen vallásos Coreth Mária Terézia grófnővel. Nagyon boldog és harmonikus házasságukat Isten 13 gyermekkel áldotta meg.
     1902-ben Köpcsényben 25 ágyas magán kórházat alapított, ahol kezdetben általános orvosként dolgozott. Később sebész, 1906-ban pedig szemészorvosi képesítést szerzett.
     1915-ben meghalt nagybátyja, Batthyány-Strattmann Ödön. László örökölte a vagyonát és körmendi kastélyát. S egyúttal megkapta a hercegi címet és a Strattmann nevet. A trianoni békeszerződés után mivel Köpcsény Ausztriához került, Batthyány-Strattmann László Magyarországra, Körmendre költözött. Itt az ajándékba kapott kastély egyik szárnyában ismét egy kórházat rendezett be elsősorban szembetegek számára.
     Batthyány 1923-ban ünnepelte ezüstlakodalmát, házasságának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból a pápa a beteggyógyítás terén végzett kiváló munkájáért egy érdemrenddel és dicsérő oklevéllel tüntette ki őt. A kitüntetést Schioppa pápai nuncius adta át az ünnepeltnek, majd utána levelében azt írta a pápának: "A magyarok szentnek tartják Batthyány-Strattmann Lászlót, és én biztosíthatom szentségedet, hogy valóban az is."
     14 hónapig tartó súlyos, de türelemmel viselt szenvedés után 1931. január 22-én, Bécsben halt meg. Piffl bíboros, a Bécsi Főegyházmegye érseke végezte a beszentelését. A főpásztor betegágyából kelt fel, mert azt mondta: ritkán adódik alkalom arra, hogy egy szentet temethessek. Holttestét Németújváron (ma Güssing) a családi sírboltban helyezték nyugalomra. Halála után egyre nőtt az iránta való tisztelet, és sokan imádkoztak az ő közbenjárásáért. Boldoggá avatási eljárását - a hívek sokaságának óhaját teljesítve - 1944. augusztus 30-án a bécsi érsek és egyidejűleg a szombathelyi püspök indították el.
     1989-ben Batthyány László közbenjárására pedig csoda történt. Egy előrehaladott, áttételes rákbetegségben szenvedő beteg orvosilag megmagyarázhatatlan módon, hirtelen meggyógyult. Ezt a csodás gyógyulást 12 év után a római Orvosi és Teológiai Bizottság hitelesnek fogadta el. Ezután a Bíborosi és Püspöki Testület elé került az ügy, amely 2002. február 7-én rendes ülésén egyhangúlag kinyilvánította azt a véleményét, hogy Isten Szolgájának közbenjárására Isten adta meg a gyógyulást. Erről a döntésről a kongregáció prefektusa értesítette a Szentatyát, aki elrendelte: készítsék el a "Decretum super miraculo"-t, vagyis a csodás gyógyulásról szóló dekrétumot. Ezután a Szentatya 2002. július 5-én ünnepélyesen kihirdette, hogy a kérdéses betegnek az előrehaladott, áttételes rákos betegségből való - igen gyors, teljes és tartós - meggyógyulását Isten adta meg tiszteletreméltó Isten Szolgája, Batthyány-Strattmann László közbenjárására. Majd a Szentatya - a szombathelyi és az eisenstadti megyés püspök kérésére - kihirdette a boldoggá avatás helyét és idejét: Róma, 2003. március 23.
     Batthyány-Strattmann László a családi jelmondatát - "Hűséggel és szeretettel" - életében teljes mértékben megvalósította.

---


Pályázat - Eredményhirdetés

A "Legemlékezetesebb téli élményem" című pályázati felhívásra hatan ragadtak tollat és írtak nekünk fogalmazást. Ezek közül nekünk Molnár Ormos írása tetszett a legjobban, így az elsőnek járó díjat, a 3000 Forintos könyvutalványt is ő kapja. Természetesen a többiekről sem felejtkezünk el, ők 1500 - 1500 Forintos ajándékutalványban részesülnek. Ők a következők: Gál Tekla, Molnár Ilka, Molnár Luca, Kádár Zsófia, Székács Gyuláné. Gratulálunk mindannyiuknak!

Kis lépés az emberiségnak, de nagy lépés egy családnak

     A szünetem, ami nagy valószínűséggel a szabadságom teljes fokú kihasználásával telt volna, operációval kezdődött és foghúzással folytatódott. Nem keseredtem el, mert tudtam, hogy a boldog ünnepeket otthon a családommal tölthetem, szabadság kilőve. Meg kell említenem, hogy népes családba szánt engem az Isten, aminek eddig szinte csak a hátulütőit sikerült megismernem, ismétlem: szinte. Mentségemre elmondanám, hogy egy kamaszodó, önismereti zavarokkal küzdő srác vagyok. Jönne az a kijelentés, hogy: itt az idő fiatalember, "önismerni", van rá két heted. Igen - igen, van rá két hetem, a CSALÁDOMMAL. Szám szerint 10 gyerek és két áldott jó szülő, a szünetem átcsapott önismeretből családismeretbe.
     A szünet alatt egyik vasárnap sikerült felkelnem a reggeli misére, ami a Magyar Szentekben volt. Nem igazán szoktam odafigyelni a szentbeszédekre, de Gábor atya valami olyat mondott, ami bennem maradt. Nem fogják elhinni, miről szólt: a keresztény családokról. Szó szerint nem tudom idézni, de a lényege annyi volt, hogy egy keresztény családban legyen mindig béke, és hogy próbáljunk meg egy kicsit egymással is foglalkozni a tv vagy a számítógép helyett (itt gondolom, mindenki beilleszti a saját búját-baját). Mivel időm engedte, a háttérbe szorulva figyeltem, hogy mi mégis hányadán állunk ezzel a békével, meg az odafigyeléssel. Katasztrofálisan. Ezek után elhatároztam, hogy keresztény családot kovácsolok ebből a hordából, legalábbis meg akartam próbálni.
     Itt megemlíteném, szilveszter estéjén ilyenkor a velem egykorúak fejében csakis egy gondolat születhet: bolond, aki nem megy bulizni. Nekem is ez járt a fejemben, de sajnos a műtét maradásra kötelezett. Nem voltam valami boldog, elhihetik, de legalább gyakorolhattam a "kovácsolást". A nagyobbak mind elszéledtek az előző sor gondolatával. Itt maradtam a négy legkisebbel.
     Ilyen jó szilveszterem még nem volt, és a kicsiknek sem, ezt bizton állíthatom. Kitaláltam egy vetélkedőt, két csapatra osztottam őket, gondoltam majd hajtják egymást. Látniuk kellett volna azt a korlátlan örömöt, ami belőlük robbant ki, mint egy szunnyadó vulkánból, meg azaz izgalom, ahogy berontottak a korom sötét fürdőszobába szaloncukrot keresni egy szál elemlámpával, és kijövetkor kérdezgették egymást: mennyit sikerült megtalálnod? Féltél? Megint a háttérbe vonultam, és csak néztem őket, fülig ért a szám, és magamban csak ezt mondogattam: sikerült, sikerült!
     Ez volt az én nagy téli élményem. Amilyen balul kezdődött, olyan csodálatosan ért véget. Az érdekes az, hogy cseppet sem bántam meg, hogy nem valami házibulin vártam az újévet, hanem egy keresztény családban. Gondoljanak csak szentimentálisnak vagy bolondnak, de egyet elmondhatok, ilyen korlátlan szabad örömöt nem sokat él meg az ember. Ezeket az élményeket szeretném mindenkinek ajánlani, mert megéri.
Molnár Ormos


<< vissza



Magyar Szentek Plébánia, 1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 1. Postacím: 1507 Budapest, Pf.: 70. Tel./Fax: 209-2224.