`MI-ÚJSÁG?`

A Magyar Szentek Templomának havi tájékoztatója - 2002. október

     Szoktál - e olvasót mondani, modern mai ember? Ugye nem. Az okokat is tudom. Először is: nincsen időd. És nincsenek hozzá idegeid. Százszor ugyanazt mondani… Nem. Nem tudsz te erre odafigyelni! Ki van zárva! És akkor minek? Időpazarlás, imamalom. Igen, imamalom.
     Nem mered ezt ugyan hangosan kimondani, és ha egyszer - egyszer elégtételként el kell mondani egy tizednyit (hű, micsoda szigorúság!)... hát jó, akkor összeszeded minden erődet és igyekszel elmondani - jól. De magad jószántából...
     Nem. Nem a mai XXI. századi embernek való. Nincs semmi értelme…
Látod, amikor esténként egymás mellé ülnek az idősek a templomban (milyen jó lenne, ha a fiatalok is ott ülnének!), és talán kissé lassan, elhúzva, de együtt mondják az olvasót;
     amikor a fogatlan öreg parasztasszony hazafelé ballag a piacról (ahol oly keveset kapott a tojásért, tejfelért és oly sokat kellett adnia a cipőért, harisnyáért) és csendesen mormolja magában a sokadik olvasót (merthát a kislány is beteg, az apjuk is odavan a városban, meg a disznó sem akar enni,);
     és amikor te magad az egyetemtől, sulitól, munkától fáradtan, szívedben csalódással, fásultsággal vagy reményekkel, fázva és éhesen felzsúfolódsz a 4-es 6-os villamosra vagy a piros 7-esre és százszor elszórakozva, de mindig újrakezdve megpróbálnád el - elmondogatni hűségesen az októberi olvasót -
     akkor az Úristen felé valami édes zsongás szállna fel. Olyan Neki, mint a szellősusogás, méhecskezümmögés, tücsökciripelés, patakcsobogás, gabonaszemcsörgés. Mindenféle édes - édes zaj, amelynek értelme nincsen, - de az Isten azért szereti, az Isten azért megérti.
     És neked is jó - valahol mélyen…

Szent Olvasót imádkoztunk,
Máriához fohászkodtunk,
Kérve kérjük Szűzanyánkat,
Fogadja el hő imánkat.

Szent Olvasót mikor mondtuk,
Máriának füzért fontunk,
Fonogattuk koszorúnkat,
Rózsafüzér asszonyunknak.

Szűz Mária, szívünkben vagy,
Soha bennünk el ne hervadj!
Nyílj ki bennünk ég virága,
Tégy méltóvá mennyországra.

(Sík Sándor)

Október hónapban minden este rózsafüzért imádkozunk. Hétköznapokon az esti szentmisék után, szombaton és vasárnap az esti szentmisék előtt, ott ahol az esti szentmise van.

     Június 30-án a 9 órai szentmise után indultunk el a kisgimnazisták hittantáborába Vonyarcvashegyre. A hosszú utat a biciklitárolóban töltöttük, mert a vonat többi része már tele volt, de ennek is meg volt az előnye: a gitárkíséretes énekeik még a kalauznak tetszését is elnyerték. Az este zuhanyzásra szánt idejét pedig már a Balatonban tölthettük.
     Hétfőn délelőtt teatasakokból virágokat és más díszeket hajtogattunk, és az ebédként elfogyasztott milánói makaróni után a hosszú strandolást mindenki élvezte. Este egy közeli kápolnában adtunk hálát a szép napért.
     Kedd hajnalban 3 - 6 óráig napfelkeltét néztünk, így a délelőtti gyöngyfűzéskor a társaság elég álmos volt. Barbi ennek ellenére finom paprikás krumplit főzött ebédre, így újult erővel fürödhettünk egész délután.
     A másnapi hideg, esős idő ellenére kirándultunk a tapolcai tavasbarlangba, körülnéztünk a városban, és Szigliget várát hatalmas szélviharban másztuk meg. Késő délután a maradék erőnket métázásra fordítottuk, így az esti ima után a tábor egy része nagyon hamar ágyba dőlt.
     A pénteki reggeli után üvegfestéssel és métázással töltöttük az időt, mindkét program nagyon tetszett. A már megszokott délutáni strandolás után a Szent - Mihály domb alján gyűltünk össze. A hittanos "Mindent vagy semmit" után szalonnát sütöttünk, és az este nagyon kellemesen telt. Az utolsó közös esténken a domb tetején beszélgettünk.
     Sajnos ebből a táborból is haza kellett jönnünk, de az élményeket nem felejtettük el, mostanában is gyakran beszélgetünk az együtt töltött hétről.

Kádár Zsófia

(Egyházközségi örökrangadó)
     "Két perc múlva négy" - sietve léptem be a templomkertbe egy augusztusi vasárnap délután. Három másodperccel később odairányítottak a sörcsaphoz és addig nem eresztettek, amíg birtokba nem vettem sörömet. Már vagy ötvenen voltak a nézők, mikor letelepedtem a pálya szélére. Az ellopott kapuk helyén újak díszelegtek, már csak a két csapatra vártunk. A papok Écsy Gábor plébános úr vezetésével a szokásos Unicumos pólójukban érkeztek, köztük dr. Németh László a Római Pápai Intézet rektora, valamint Szabó Sándor budakalászi plébános - mindketten régi játékosok. Gondolva az utánpótlás szükségességére potenciális papjelölteket is fogadtak soraikba (Bakó László, Bruckner Richárd, Ellenrieder Gergő, Nagy Dániel és Tóth Ákos). A papák idén igen nagy számban vonultak fel, (Bruckner László, Dreiszieger György, Gönczöl Csaba, Matolcsy Károly, Molnár Ferenc, Németh István, Sági László és Sandner Zoltán) így frissebb játékosokkal tudták kitölteni az 5+1 helyet a ringben. A papok nagy előnye a papákkal szemben az utánpótlás volt, hiszen a paphiány a fiatal reménységeket is pályára szólította.
     Az első félidő 20 perce még a bemelegítés hangulatát hordozta, sok helyzetet hagyott ki mindkét csapat, végül a fiatal "papok" jöttek először formába, és ezt a másik csapatban az első félidő végeredményét jelentő gólon keresztül tudatosították. A játékidő során elvesztett folyadék pótlása után a második félidőben mindkét csapat egyre aktívabban játszott, a nagy hajtásban kapufák csattogtak, és kihagyott gólhelyzetek sokasága fokozta a nézők góléhségét. A papák a feltámadásukban kezdtek reménykedni, mikor végre egyenlítettek, de a papok mindent elkövettek, hogy ez csak remény maradhasson és rúgtak még egy gólt. A papák azonban elszántan küzdöttek végig, és a sok kihagyott helyzet között két találattal átvették a vezetést és kialakult a végeredmény.
     A tavalyi 3:3-as eredményhez képesti kis lemaradás a klérus részéről talán a kevés cserelehetőséggel (kispaphiány) magyarázható, (jelentkezni lehet a szemináriumokban). Az eredménytől függetlenül a hangulat óriási volt a mérkőzés közben, ehhez persze a búcsú többi résztvevője is hozzájárult, mint pl. a sör és a marhapörkölt (köszönet Ellenrieder Gábornak). A játékosok, a nézők és a teljes búcsúra vágyó hívek ezúton javasolják a plébánosnak, hogy a templomszentelést ezentúl havonta ünnepeljük!

Mazsi

     A legtöbb családban minden esztendőben megünneplik a családtagok születésnapját. Tibi az idén töltötte be hetedik életévét és ezt ünnepi ebéddel ünnepelték. Meghívták a kedves nagyszülőket is. Nem hiányzott a dobostorta sem, hét gyertya égett rajta. Ebéd után kibontották a születésnapi ajándékokat is. Az egyik kis dobozból egy magnószalag került elő. Tibi kérdően nézett szüleire, miféle szalag ez? Vajon mi van rajta?
     Édesapa már hozta is a magnót, beindította, és hallgatni kezdték a szöveget. Elsőnek a keresztelési szertartás hallatszott, aztán gyereksírás és néhány dadogó szó következett: apu, anyu, namamma…Közben sikongatás kísérte a "műsort". Tibi kérdően nézett apjára, mit jelentsen ez? Ő pedig elmondta, hogy a hangfelvételek mikor készültek. Kedves emlékek ezek a szülőknek, ha Tibi nem is lelkesedett még érte.
     Ez a történet jutott eszembe, mert október hónapjában Egyházunk is ehhez hasonlóan cselekszik. Különös szeretettel és imádsággal fordul mindnyájunk közös édesanyjához, Máriához. Vajon mivel kedveskedhetünk neki leginkább? Azzal a "hangszalaggal", amely megőrizte a Mária számára legkedvesebb szavakat. A hangszalag nem más, mint az evangélium, amely elmondja, miként kereste fel Gábor főangyal és hogyan köszöntötte. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!      Nem hiszem, hogy lennének ennél kedvesebb szavak Mária számára. Hiszen ezekből tudta meg, hogy a Megváltó édesanyja lesz, aki mindnyájunk számára elhozza az örök élet ajándékát. A rózsafüzér imájában ezekből az üdvözlégyekből kötünk koszorút, és ezt ajándékozzuk Egyházunk édesanyjának, Máriának.

Szeretettel meghívjuk kislányunk,

Kinga
keresztelőjére,

melyet a Magyar Szentek Templomában
2002. október 20-án
a 9 órai szentmise keretében tartunk.

Szilas Ákos
és felesége,
Udvardy Katalin

<< vissza

Magyar Szentek Plébánia, 1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 1. Postacím: 1507 Budapest, Pf.: 70. Tel./Fax: 209-2224.