Május hónap a mi mennyei
Édesanyánknak: Máriának az ünnepe, ő a mi védőasszonyunk. Legszebb
virág, amit ajándékba adhatunk neki: erényeink, amelyek gyakorlásában ő példát
mutatott nekünk. Bölcs volt, mert kérdezni, igent mondott Isten szavára,
mégha ez nagy bátorságot is igényelt, engedelmes volt, segítőkész volt, Jézusnak
minden szavát elmélyébe véste és el- elgondolkozott rajtuk, segítségét kérte
Fiának, ha valaki bajban volt, elkísérte Őt a fájdalmak idején is… és még
hosszan lehetne sorolni azokat a tetteit, amelyek követésével örömet okozhatnánk
neki és szent Fiának.
Ismét itt a nagy lehetőség,
- hiszen május van -
hogy megköszönjük értünk mondott
imáit, sok-sok segítségét, amit esetleg észre sem vettünk és becézgessük
őt, illessük a legkülönösebb nevekkel a Lorettói Litániában, hiszen ő a mi
mennyei Édesanyánk!
Egy este, amikor az anya a vacsorát főzte, a tizenegy éves fia megjelent
a konyhaajtóban, kezében egy cédulával.
Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a gyerek a cédulát az
anyjának, aki megtörölte a kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
A virágágyás kigyomlálásáért:
A szobám rendberakásáért:
Mert elmentem tejért:
Mert három délutánon át vigyáztam a húgomra:
Mert kétszer ötöst kaptam az iskolában:
Mert minden nap kiviszem a szemetet: |
500 Ft
1000 Ft
100 Ft
1500 Ft
1000 Ft
700 Ft
|
A mama kedvesen nézett a fia szemébe. Rengeteg emlék tolult fel benne.
Fogott egy tollat és a cédula hátuljára ezeket írta:
Mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt
Az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem:
A sok - sok ringatásért, vigasztalásért:
A könnycseppeid felszárításáért:
Minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked:
Az életért, amit mindennap neked adok: |
0 Ft
0 Ft
0 Ft
0 Ft
0 Ft
0 Ft
|
Amikor befejezte, a mama mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak.
A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből.
Összegyűrte a papirost és azt írta a saját számlájára:
FIZETVE
Aztán anyja nyakába ugrott és csókokkal halmozta el.
Urunk mennybemenetele: május 12.
Amíg el nem érjük az emberélet útjának felét, arra vágyakozunk, hogy
otthonunk legyen, ahová mindig hazavárnak. Az emberélet útjának felén túl
már van otthonunk, s arra vágyunk, hogy mindig legyen, akit hazavárhatunk.
Ez utóbbi jobban hasonlít a mennyországhoz, ahol vár minket az Atya,
az ő Egyszülöttjével, aki jobbján ül, és a Szentlélekkel, meg angyalaival
és szentjeivel.
Vár minket az Atya, mint a szülő,
aki mindig hazavárja gyermekét, akkor is, ha útjait nem ő irányítja
többé. Nem írhatja elő neki, hogy látogassa meg…Nem marad más, mint várni.
És ez az ingyenes várakozása az Atyának lesz tékozló gyermekeinek igazi otthona,
járjanak bármerre is a világban, akár nem is gondolva a "szülői házra".
Mi emberek, mindnyájan a boldog örök életre vágyakozunk. De már nem is
merünk vágyakozni rá, mert bűneink következtében torz képet alkottunk Istenről.
Pedig Ő hazavár minket!
A mai nap erre a kézzelfogható bizonyíték, amikor
szent Fiát testestől - lelkestől befogadja dicsőségébe. Ez a mennybemenetel
a megnyílt egének legfontosabb üzenete.
Az Atya hazavár téged!
Ezen a vasárnap lesz templomunkban az elsőáldozás a 9
órai szentmise keretében.
Imádkozzunk azokért a gyermekekért, akik ekkor fognak először a szentségekhez
járulni!
Pünkösd: május 19.
"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a lélek,
hisz mi még azt sem tudjuk, hogy hogyan kell helyesen imádkozni."
Már az is kegyelem, ha kitartva Jézus követésében egy napon ráébredünk,
hogy mi is a mi igazi gyöngeségünk. Első látásra ez ugyanis nem nyilvánvaló.
Túl közel élünk önző önmagunkhoz. Nagy kísértés, hogy mást, természetünk
fogyatkozásait, bűnös hajlamainkat tartjuk a legnagyobb gyöngeségünknek.
Csak a Krisztus - követés keskeny ösvényét botladozva járva, magunkra is
bizonyos távolságból tekintve vesszük észre, hogy nem tudunk szeretni, és
nem tudunk imádkozni. És ezzel egyidőben arra is rádöbbenünk, hogy
semmire sem vágyunk jobban, mint megtanulni úgy szeretni, ahogy Jézus szeretett,
és úgy imádkozni, ahogy Ő imádkozott. Nem meghatározott imádságok
elvégzéséről van itt szó és nem is a szeretet konkrét cselekedeteiről, hanem
arról, ahonnan minden imádságunknak és jócselekedetünknek forrásoznia kell.
Imádságunk és szeretetünk egyetlen közös forrásból
táplálkozik: a Szentlélekből, aki az élő víz forrása bennünk
.
Várj és virrassz tehát! Várj, míg erő nem tölt el a magasból! Hiszen
eljön a Vigasztaló, sőt már el is jött és benned él. A szívedben élő kétségbeejtő
szembesülés önmagad tehetetlenségével és a gyermeki sóvárgás Isten után már
az Ő műve benned. Virrassz csak tovább! Most
Pünkösd
ünnepén gyógyítani kezdi életed legnagyobb gyöngeségét: egyre
bőségesebben részesít belső életének, szeretetének titkából és gyümölcseiből.
Azzal a kegyelmi tapasztalattal gyógyít, hogy Isten sokkal, de sokkal jobban
szeret, mint valaha is képzelted. Ez fogja fölszakítani szívedben a viszontszeretet
és az imádság forrását.
|
|
Ifjúsági oldal
- nem csak fiataloknak
|
Nem sokkal a kistestvér születése után a kis Sanyi azt kérte a szüleitől,
hogy hagyják egyedül a kisöccsével. A szülők féltek attól, hogy Sanyi, mint
minden négy év körüli gyerek, féltékeny a testvérére, ezért bántani fogja
vagy megrázza, így ezt nem engedték neki. De Sanyi nem mutatkozott féltékenynek.
Kedvesen bánt a gyerekkel és egyre gyakrabban kérte, hogy hadd maradjon vele
egyedül. A szülők végül beleegyeztek.
Sanyi izgatottan ment be kistestvére szobájába, de az ajtót nem csukta
be rendesen, így a nyíláson át a kíváncsi szülők megfigyelhették, mi folyik
majd odabenn. Látták, ahogy Sanyi odamegy kisöccse ágyához, arcát az ő arcához
szorítja és halkan ezt kéri tőle:
- Öcsikém, mondd meg nekem, milyen az Isten. Már kezdem elfelejteni.
A gyermekek tudják, hogy milyen az Isten, de egy olyan
világra születnek, amely mindent megtesz azért, hogy a leggyorsabban elfeledjék
ezt.
Alakíts, formálj engem, Uram!
|
A szobrász a márványtömböt nézi
és szeme már a kiformált szobrot látja a kőben,
melyben majd sokan gyönyörködnek.
A gazda a vetőmagot nézi
s az érett kalászt látja már szeme,
amiből sok embernek lesz kenyere.
Az asztalos a deszkákat szemléli
és szeme már látja a kész bútorokat,
melyeket sokan használnak majd.
S míg a mérnök a sebes folyót nézi a hegyekben,
szeme már az óriási gátat látja,
amely vizet juttat a kiszáradt kövekre.
A Megváltó a bűnösre nézett
és szeme már megtérését látta,
átadott életét, mely csak őt szolgálja.
|
Ó Uram, bennem, bűnös emberben olyan akarat van,
amely a te szent akaratod ellen lázadozik.
A márvány enged a szobrász ügyes kezének.
A vetőmag kikel és kalászba szökken.
A deszka sem berzenkedik az asztalos ellen.
A folyóvíz más mederbe folyik majd,
hogyha felépítik az óriási gátat.
Ó Uram, végy kezedbe és Szentlelked által
teremts újjá engem!
Légy türelmes hozzám, ne mondj le rólam,
míg olyan nem leszek, amint te akarod. Ámen. Ámen.
(Johnson Gnanabaranam)
|
