Kisboldogasszony
Szeptember 8-án ünnepeljük az Egyházzal Szűz Mária születésnapját. A mai ünnep arra hív, hogy Szűz Máriára tekintve és tőle tanulva fedezzük fel életünk alakulásában Isten kegyelmi cselekvéseit, melyek meghatározott irányba fordítják életünk eseményeit, célt adva nekik és mindenkor hálát adjunk ezekért.
Mária szent neve
Szeptember 12-én Szűz Mária névnapját ünnepeljük. Mária, vagyis Mára, szó szerint keserűséget jelent. Ő fogadja magába minden keserűségünket, hogy azt részünkre üdítő, édes vízre változtassa át az Ő Szent Fiának keresztje által, mint a Mózes által a keserű forrásba dobott fatörzs, miitől a víz édessé, ihatóvá lett Márában.
Fájdalmas Szűzanya
Szeptember 15-én az Egyház úgy tiszteli Máriát, mint ahogy a Pieta - képek ábrázolják: ölében isteni Fiának holttestével és gondol Mária életének, a vértanúk királynéjának többi szenvedésére is. Jézus a kereszten függve Szűz Máriát édesanyának adta nekünk. A Szűzanya el is fogad minket gyermekeinek, csak azt várja, hogy szeretettel és bizalommal forduljunk hozzá.
Szent Kereszt felmagasztalása
A szeptember 14-i ünnep a szent Keresztet dicsőíti, vagyis azt a fát, melyen az Üdvözítő kínhalált szenvedett és megváltott minket. Aki nap mint nap hittel feltekint Krisztus keresztjére, az lesz képes saját keresztjét is mindennap fölvenni és hordozni. Ne akard hát elutasítani a keresztet és ne is morgolódj miatta, hanem cipeld örömmel, mint Isten szeretetének édes jelét és az üdvösség eszközét, amely alkalmat ad arra, hogy mint Jézus, kimutasd a mennyei Atya iránti határtalan bizalmadat és teljes odaadásodat.
Mihály, Gábor, Rafael főangyalok
Szeptember 29-én a főangyalok
ünnepe van, mely felszólít minket is, hogy szentekké váljunk.
A név a Bibliában mindig a lényeg hordozója:
Micha-el: Ki olyan, mint az Isten?
Gabri-el: Isten ereje
Rafa-el: Isten meggyógyít.
1. rész
Július 1-jén, vasárnap a 9 órai szentmise után elindultunk. A buszpályaudvarig villamossal, utána onnan távolsági autóbusszal utaztunk. Kora délután értünk a dömösi plébániaépülethez. Itt letelepedtünk és mindenki elköltötte saját ebédjét. Délután a nagyfiúk csoportja felverte a sátrakat, míg a többiek játszottak, vagy sétáltak a Duna-parton. Este kipakoltunk, pontosabban bepakoltunk a házba vagy a sátrakba.
Az első napra eredetileg kitűzött napirend az esős idő miatt megváltozott. Ahelyett, hogy a Rám-szakadékba kirándultunk volna, csak a nagyobbak tettek egy rövidebb, ám nem kevésbé fárasztó túrát a Vadálló-kövektől nem messze fekvő Prédikálószékre. Mialatt a többiek a táborhelyünkön játszottak, mi izzadva igyekeztünk fel a sáros hegyoldalon. Vizesek, piszkosak voltunk, de érdemes volt elmenni, mert a kilátás gyönyörű volt! Mikor visszaérkeztünk, azonnal ebédelni indultunk a plébániától nem messze lévő étterembe. Délután métáztunk, majd egy romkertet néztünk meg. Vacsora előtt kihúztuk, ki kinek lesz az "angyalkája" a héten. Ki kit húzott, arra kellett vigyáznia. Evés után ma is "hamar" elaludtunk.
Kedd délelőtt Esztergom nevezetességeit néztük meg: a Bazilikát kincstárával, altemplomával együtt. Felmásztunk a harangtoronyba is, (ami az előző napi túra után elég fárasztónak bizonyult). A látvány nem kevésbé volt szép, mint a Prédikálószékről a Dunakanyarra. Pizzát ebédeltünk, majd a délutánt játékkal töltöttük (méta, foci, fogó…).
Szerdán finom reggeli után (ami kakaóscsiga volt!) indultunk Visegrádra. A palotában láttuk a régi Herkules-kútnak a maradványait és a másolatát is sok más érdekesség mellett. Felmentünk Mogyoróhegyre (egy nap sem maradhat ki a hegy- vagy lépcsőmászás!). Délután cseperegni kezdett az eső. Először nem is figyeltünk rá, ám később az egyre erősebben zuhogó zápor elől egy étterembe menekültünk. Száradás közben egy csésze meleg teát ittunk, s a legközelebbi busszal Dömösre utaztunk. Este részt vettünk egy közös szentmisén.
Csütörtök a regős nap volt. Délelőtt játékok, délután kézműves foglalkozások voltak. Élveztük a gyöngyfűzést, nemezelést, festést és a papírhajtogatást. Miközben a kezünk járt, az idegen nyelveket is gyakorolhattuk (német, angol, francia), mert meglátogatta táborunkat régi német ismerősünk: Wolfgang atya. Este tábortűz mellett vacsoráztunk. De finom volt az ott sütött szalonna hagymával és kenyérrel! Ezután egy éjszakai túrára indultunk. Láthatatlan utakon, zseblámpa nélkül gyalogoltunk egy erdei kis kápolnáig. Az élvezetes, izgalmas nap után úgy aludtunk, mint a bunda.
Pénteken Esztergomban strandoltunk. Sokat fürödtünk, napoztunk és kevertük az ördög bibliáját. Azt hiszem, mindenki jól érezte magát itt is. Este egy idegenvezető megmutatta az egész romkertet részletesen és Dömös történelméről is mesélt. Az esti Ki mit tud? -nak nagy sikere volt, kicsik - nagyok egyaránt jól szerepeltek.
A szombat vidáman kezdődött, reggeli után volt a Ki mit tud? eredményhirdetése. Gere Panni és Melles Fanni lettek az elsők a Főszakács című darabbal, a második a Molnár testvérek: Tarján, Bodony, Bács és Örkény bolond tornaórája lett, a harmadik az általunk előadott Szellemidézés volt. Ezután összecsomagoltunk, majd megnéztük a Dömösi Lovagi Játékokat. A gyerekprogramok (pl.: lövészet) nagy tetszést arattak! Délben részt vettünk a táborzáró szentmisén, majd felfedtük az "őrangyalokat". Sajnos sokan nem jöttek rá, ki vigyázott rájuk, de jövőre talán jobban sikerül! (Az egymásért elmondott imák biztosan felismeretlenül is hasznosak voltak!) Ebéd után nagy meglepetés ért mindnyájunkat: egy három emeletes torta! Ezzel és természetesen dallal köszöntöttük Kádár Veronikát és Gönczöl Tomit, akik a születésnapjukat és Gönczöl Csabát, aki születés- és névnapját is a táborban ünnepelte. A koradélutáni sátorbontás után 5 órakor indultunk haza hajóval. Az út szép volt, kár, hogy a végére a kisebbek már unták. Háromnegyed 9-kor már az MSZT előtt mesélhettük élményeinket szüleinknek.
(Kádár Zsófia, Kádár Veronika, Kádár Mihály)
Szeretném megosztani veletek azokat az élményeket, melyeket a Római Nemzetközi Ministránstalálkozón átéltem.
A buszon, amelyiken utaztam, rengeteg ministránst
ismertem már, így a tetemes buszút nem is tűnt olyan hosszúnak. Odafele
több helyen is megálltunk, először Velencében. Gyönyörű volt az esti város,
megnéztük a Szent Márk teret is. A következő állomás reggel Assisi, a ferences
rend központja volt. A központi kolostorban nagyon érdekes volt, hogy három
templom épült egymásra, a legalsó templomban a budai buszoknak közös szentmisét
tartottak. A mise után felkerestük Szent Ferenc sírját. A Róma előtti utolsó
állomás Orvieto volt, ahol egy csíkos székesegyházat találtunk. A város
felfedezése után célba vettük Rómát.
A Rómában töltött első napon végig jártuk
a Vatikáni Múzeum görög részét, majd bejártuk a főbb bazilikákat: a Szent
Pál, a Szent Kelemen és a Lateráni Bazilikát. Nekem a Szent Pál Bazilika
tetszett a legjobban, mert egyszerű, de mégis monumentális, méltó hely
Szent Pál sírjának.
Másnap a Szent Péter Bazilikában volt a magyar zarándokok közös szentmiséje, melyet Bosák Nándor püspök atya tartott és Ternyák Csaba püspök atya tartott beszédet. Délután akadályversenyszerű túrát tettünk meg a Sancta Maria Maggiore templomtól a Szent Péter bazilikáig. Közben a Sancta Maria Maggiore -n kívül megnéztük a Szent Szabina bazilikát, a Forum Románumot, a Szent Péter Láncai Bazilikát, ahol megtaláltuk a híres Mózes szobrot is. Kívülről láttuk a II. Viktor Emmanuele emlékművet, a Pantheont és az Angyalvárat. Este nemzetközi program volt, utána pedig még elmentünk a Spanyol lépcsőhöz és a Trevi kúthoz.
Következő nap volt a pápai fogadás, melyen előttem 2-3 méterre robogott el a pápa a kocsijával, és amikor látta, hogy magyarok vagyunk, felállt és külön köszöntött minket! Ez a pápai fogadás és a pápai szentmise volt a legkedvesebb élményem.
Hazafelé megálltunk Szienában Szent Katalin és Szent Bernardin szülőhazájában. A főtéren búcsúvacsorát csaptunk, aztán már "csak" 1000km állt előttünk. Magyarországra érve egy nagyot énekeltünk, majd a szent Imre Templom előtt szomorú szívvel búcsúztunk el egymástól.
Kívánom mindenkinek, hogy életében legalább egyszer jusson el Rómába!
(Kővári Ákos)